Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Forrásközlések - Kruppa Tamás: Thurzó Kristóf és az ellenreformáció. Egy lutheránus arisztokrata katolizálása, majd hitehagyása a 17. század elején
Forrásközlések bátyja, István intézte a káptalan ügyeit.13 A mi szempontunkból azonban a levél második fele a fontos, amelyben Rudolf király a patronátusi jogát hangsúlyozza, de ami meglepőnek tűnhet, nem a préposttal, hanem éppen Thurzó Kristóffal szemben.14 Ezzel a levelével az uralkodó egy már régóta húzódó vitába avatkozott bele. A több szálon futó ügy megértéséhez egészen 1543-ig, a menedékszirti karthauzi kolostor (Lapis Refiigii) lerombolásáig és birtokai széthordásáig kell visszamennünk. A kolostor és javai azon egyházi birtokok sorsában osztoztak, amelyek a mohácsi csata utáni anarchia és a reformáció következtében előálló zűrzavaros helyzetben megsemmisültek, szerzeteseik egy részét megölték, vagy elmenekültek, vagy az új hithez csatlakoztak. Az elpusztult kolostort, életben maradt szerzeteseit és birtokai egy részét a lechnitzi kolostor fennhatósága alá rendelték (amely nem sokkal később hasonló sorsra jutott), az akkori szepesi prépost, Bornemissza Gergely azonban Ferdinándnál, majd Miksánál elérte, hogy a megszűnt kolostor összes birtokát a prépostság alá rendeljék azzal a feltétellel, hogy jövedelmükből iskolát tart fenn a szepesi káptalan területén.15 Nincsenek azonban nyomai, hogy a prépost ezt az ígéretét betartotta volna, annak azonban igen, hogy meglehetősen költséges életmódja miatt gyakran került anyagi zavarba, amelynek következtében a hajdani kolostor birtokainak egy részét, köztük három falut, Arnótfalvát, Tamásfalvát és Kolcsvát elzálogosította Káthay Ferencnek. Káthay aztán, mivel a környék nagyurával, bethlenfalvi Thurzó Elekkel folytonosan összetűzésbe keveredett, átadta a jogot 4000 forintért Lőcse városának, amelytől azonban néhány év múlva visszakerült a prépostsághoz.16 Elek a szepesi főispáni és grófi cím mellett még 1582-1585 között a Szepesi Kamara elnöki posztját is betöltötte, nem akárkivel került tehát szembe Káthay és Lőcse. Ettől kezdve hosszú évekig nem tudjuk nyomon követni a birtokok sorsát, forrásaink ugyanis csak töredékesen maradtak ránk, annyit mindenesetre megtudunk, hogy Bornemissza utódja, a préposti székbe 1586-ban beiktatott Pethe Márton a prépostság javainak egy részét, köztük a fent említett három falut visszaváltotta. Ezek szerepelnek ugyanis abban a regesztrumban, amelyet az ő utasítására állítottak össze.17 A birtokok ügye 1612-ben, jóval Pethe halála után újra felbukkant a Magyar Kamara egyik beadványában, amely a prépostság és Elek fiának, Thurzó Kristófnak a perében keletkezett a három fentebb említett birtok tárgyában. Ebből kiderül, hogy a szepesi főispánt hatalmaskodással és az 1608. illetve 1609. évi országgyűlési végzések megsértésével vádolták, amelyeknek értelmében a Bocskai felkelés idejében elfoglalt birtokokat vissza kellett szolgáltatni tulajdonosaiknak.18 Termé13 Tevékenységükről vö. Pirhalla, 1899. 343-354. 14 Vö. 13. sz. iratot. 15 A Ferdinándtól kieszközölt dátum nélküli adománylevél másolatát vö. MOL E 150 Reg. Fasc. 44. Föl. 60r-61v. 16 Vö. az 1578-ban kelt inscriptionalest Uo. 7rv. 17 Dedek, 1889. 221. 18 Vö. MOL E 150 Reg. Fasc. 70., Nr. 96. A lechnitzi ill. menedékkői kolostor birtokaival kapcsolatos további részben peres iratokat vö. ÖStA HKA HFU r. Nr. 97. Konv. 1609. Dez. föl. 276-277 (MÓL Mikrofilmtár [a továbbiakban: MF]: W 1786), Uo. r. Nr. 98. Konv. 1610. Jan. föl. 9-10., 64-66., 119., 298
