Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Forrásközlések - Kruppa Tamás: Thurzó Kristóf és az ellenreformáció. Egy lutheránus arisztokrata katolizálása, majd hitehagyása a 17. század elején

KRUPPA TAMAS

THURZÓ KRISTÓF ÉS AZ ELLENREFORMÁCIÓ.

EGY LUTHERÁNUS ARISZTOKRATA KATOLIZÁLÁSA, MAJD HITEHAGYÁSA A 17. SZÁZAD ELEJÉN

Kristóf Thurzó’s conversion to Catholicism in 1603 was not just a mere change of denomination for a member of one of the most distinguished Hungarian aristocratic families but also a sign that the Counter-Reformation in Hungary moved into a new phase. It marks the beginning of aggressive re-Catholization in the towns of Upper Hungary, in which, beside the Catholic clergy, the Jesuit order took a part, too. It was the Jesuit order that had converted Thurzó to Catholicism. The process was supported by both the imperial court in Prague and the Holy See. As a reward to his change of denomination, the newly converted aristocrat was given important governmental positions; yet, ten years later, under unusual circumstances, he returned to his original Lutheran faith. We can assume that, beside matters of conscience, there must have been financial reasons behind his reconversion, as the family had been litigating about some ecclesiastical estates with the chapter of Szepes for a long time.

Thurzó Kristóf (1583-1614) Thurzó Elek és Zrínyi Borbála fia 1603. évi katolizálá- sa egyike a 17. század elején végbemenő főúri felekezetváltásoknak. A többi személyhez (Homonnay Drugeth György, Forgách Mihály és Zsigmond) hasonlóan ez is a jezsuita rendhez köthető, de nem függetleníthető azoktól a Felső-Magyar- országon bekövetkező eseményektől sem, amelyek gyúanyagot szolgáltattak a Bocskai István által vezetett felkeléshez. Thurzó Kristóf megtérése azonban nem emiatt érdemes a figyelemre, hanem elsősorban azért, mert tízévnyi jámborság után, nem sokkal halála előtt a katolikusok nagy fájdalmára, a lutheránusok nagy (kár)örömére, Xylander István hathatós közreműködésének eredményeképp visz- szatért eredeti felekezetéhez. A továbbiakban ezeknek a megtéréseknek a hátteréhez fogok néhány megfontolandó adalékot szolgáltatni.

A Thurzó család, ez igen jól ismert, egyike volt az ország leggazdagabb famíliáinak, tagjai humanistákat, püspököket, országos méltóságokat - többek között nádorokat - adtak a Magyar Királyságnak. Kristófnak két fiútestvére volt, a legidősebb Szaniszló és a legifjabb Miklós. A fivérek viszonyára jellemző, hogy Szaniszlót, a későbbi nádort egy 1608-ban keletkezett országgyűlési pasquillus is méltatott, ellentétben öccsével, Kristóffal.1 Utóbbi megtéréséről számolt be az 1603. évi jezsuita évkönyv, amely szerint a felekezetváltásra nem csekély lelki vívódás után került sor. A konvertitáról egy évvel később olvashatunk újra a jezsuita forrásokban, amelyek szerint nem elhanyagolható szerepet játszott a galgóci kálvinista pap elüldözésében és a lőcsei templomfoglalási kísérletben.2 A néhány hónappal később kitörő Bocskai felkelésben Szepesvár védőjeként jelent meg,

1 RMKT XVII/I. 393-394.

2 JO I. 226,332-334, 364, 368, 377-381,456.

Levéltári Közlemények, 83. (2012) 295-318.

295