Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Gerhard Péter-KoLTAi Gábor-V. László Zsófia-RÁcz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi vezetése 1957-1989 között

Gerhard - Koltai - V. László - Rácz: Az MSZMP fővárosi vezetése 1957-1989 között

Ezek első titkárainak részvételével rendezték meg a kerületi titkári értekezleteket, amelyen rendszeresen részt vettek a Bp. VB tagjai, a budapesti titkárok és az osztályvezetők is.24 Az egyes pártbizottságok tagjait a felettes pártszervek erősítették meg, indokolt esetben pedig semmisnek nyilváníthatták a választást. Az MSZMP Központi Bizottsága (MSZMP KB) pedig bármely pártszerv választását felülbírálhatta.25

Mivel a fővárosi pártszervezet alá tartozott a legtöbb párttag, érdemes a párttagságra vonatkozó követelményekre, a budapesti párttagság létszámára és ösz- szetételére is kitekintenünk. A pártba való felvétel rendjét a mindenkori szervezeti szabályzat határozta meg. A jelentkező tagságáról a munkahelyi vagy a lakó- területi alapszervezet taggyűlése döntött, de a határozat csak az illetékes pártbizottság jóváhagyása után lépett érvénybe. Az MSZMP 1957-ben tartott országos értekezletének döntése szerint új párttagot általában csak fél év tagjelölti időszak után lehetett felvenni, amely alatt a jelöltnek bizonyítania kellett, hogy méltó a párttagságra. A tagjelöltek a taggyűléseken csupán tanácskozási joggal bírtak, nem választhattak, és nem lehettek tagjai a vezető testületeknek.26 Az MSZMP IX. kongresszusa jelentősen megváltoztatta ezt a rendszert, ugyanis megszüntette a tagjelöltség intézményét.27 A pártba való belépés feltétele ekkortól két olyan párttag ajánlása lett, akik legalább három éve párttagok voltak és két éve „közös tevékenység alapján" ismerték a jelentkezőt.28

Az MSZMP-tagokról - a tagkönyvcsere alkalmából - 1957. december 1-jén készült statisztika. A párt saját nyilvántartásának adatai szerint ekkor az országosan regisztrált 394 910 párttagból 118 758 volt budapesti, azaz a párttagok 30%-a.29 (Csak összehasonlításként a budapesti MSZMP-tagok száma az 1956. évi fővárosi MDP-tagság kb. 40%-át tette ki.) Az 1960. évi népszámlálás szerint az állandó fővárosi lakosság aránya a teljes magyarországi népesség 17,8%-a volt, vagyis a párttagok lakossághoz viszonyított aránya a fővárosban magasabb volt az országos átlagnál. Ez a jellegzetesség egészen a rendszerváltásig megfigyelhető. A taglétszám az 1980-as évek közepéig folyamatosan nőtt. Az évtized második felében azután megkezdődött a budapesti tagság számának csökkenése, majd meredek hanyatlása. Amíg 1987-ben 222 096 fővárosi párttag volt, addig számuk 1988 végére már 200174 főre csökkent. Ekkora mértékű fogyás már nem magyarázható kizárólag az 1987-1988. évi tagkönyvcsere során kimaradt 13 453 fővel. Míg a kizárások száma az évtized során folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott,

24 Az iratanyagot 1. BFL XXXV.l.a.7. jelzet alatt.

25 A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat, 1. MSZMP, 1962. 482. Mivel a kerületi (jogú) pártbizottságok vezetőinek teljes listáját még soha nem adták közzé, jelen tanulmány mellékletében (21. táblázat) kívánjuk pótolni ezt a hiányosságot.

26 MSZMP, 1957. 280-282.

27 A tagjelöltfelvételt az MSZMP Politikai Bizottság 1966. október 18-ai határozata alapján november 1-jével le kellett zárni, a tagjelöltek pártba való felvételéről pedig 1967. január 31-ig dönteni kellett. MOL M-KS-288.5. 407. őe. (1966. október 18.)

28 MSZMP, 1966. 486.

29 Az országos adatokkal kapcsolatban 1. Szenes, 1981. 248-250.

215