Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg létszám-nyilvántartási rendszere és ennek magyar vonatkozású iratai a francia háborúkban, 1792-1815
Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg létszám-nyilvántartási rendszere A magyar gyalog- és lovasezredek abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy az 1775. évi utolsó redukció36 és az I. világháború közötti időszakban egyetlenegyet sem oszlattak fel, sőt megállapíthatjuk, hogy a magyar gyalogezredek közül egyenesen mindegyik megmaradt 1711 után. A 19. század második felében kibontakozó hadtörténeti kutatási hullám egyik legfontosabb eredménye, hogy az összes akkor élő, 17-18. századi alapítású ezred számára készült ezredtörténet, néhány egység számára több is. A 15 gyalogezred és a 12 huszárezred tehát jó szakirodalommal rendelkezik. A határőrezredek közül a feloszlatottak, illetve a rövid életű horvát-szlavón határőr huszárezred számára nem készült klasszikus ezredtörténet,37 de a négy sorgyalogezreddé konvertált erdélyi ezrednek igen. A gránátosok történetéről a gyalogezredek köteteinek hasábjain bőséges információkat közölnek. Az összes többi magyar egység számára (szabadcsapatok, köny- nyűzászlóaljak stb.) tudomásommal nem készült egységtörténeti szakirodalom. Az ezredtörténetek általánosságban kiválóan használhatóak, rendkívül adatgazdagok. A létszám tekintetében viszont egyöntetűen csak nagyon kevés, gyakran hivatkozás nélküli, bizonytalan adatot tartalmaznak, így létszámokat, veszteségeket feltáró kutatásban ilyen tekintetben korlátozottan használhatóak, annál is inkább, mivel adataik forrásait kevés kivételtől eltekintve nem adják meg. Értéküket azonban nem becsülhetjük le, mivel egyrészt pontos információt adnak az egységek elhelyezkedéséről, harcairól, a harc során elszenvedett veszteségekről, másrészt az ezredek részeinek mozgását, felállítási és feloszlatási körülményeit nagyon jól lehet segítségükkel követni. Példaként lássunk két ezredtörténetet a létszámadatok szempontjából! A 34. gyalogezred történetét összefoglaló munkát Julius Kreipner írta, a 860 oldalas könyvet 1900-ban Kassán adták ki, amely az ezred történetét az 1733. évi alapításától 1900-ig követi nyomon.38 Kreipner munkája a legjobb ilyen típusú kötetek közé sorolható. Láthatóan primer forrásokra támaszkodik, az ezred minden alkotóelemének sorsát figyelemmel kíséri. A megszokottnál több létszám- és veszteségadatot gyűjtött, ezeket azonban sajnos nem hivatkozza, de legtöbb esetben rekonstruálhatóan az Alte Feldaktenben, illetve a Haditanács irataiban található jelentésekre támaszkodott. Rendszeresen közli az aktuális szolgálatképes létszámadatokat (a főparancsnokság által összeállított létszámkimutatások alapján), a fegyveres harcokban elszenvedett veszteségeket (külön a tiszti és legénységi állományt halott, sebesült, fogságba esett és eltűnt kategóriákba sorolva), valamint a hátországból küldött kiegészítő-transzportokat. Mindhárom adattípusa jól összevethető az állománytáblázatok és havi táblázatok adataival, ami alapján rámutathatunk az egyes forrástípusok sajátosságaira. A 32. (1798-tól 3.) huszárezred történetét39 az a Gustav Ritter Amon von Treuenfest írta, aki a legtöbb, szám szerint legalább 22 ezred történetét írta meg. 36 Wrede, 1901. 723-726. 37 Néhány feloszlatott, illetve átszervezett határőrezred számára is készült rövidebb-hosszabb ezredtörténet, de ezek általában kevésbé részletesek. Pl. Bach, 1855. 38 Kreipner, 1900. 39 Amon, 1883. 181
