Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények készíthetnek ki a kordovánosok, minden egyéb bőrkikészítés a tímárok kiváltsága maradt.120 Néhány eset azért került fel a Helytartótanácshoz, mert az illetékes törvény- hatóság nem tudott már igazságot tenni a panaszos céhek között, és ők továbbították az ügyet a felettes hatósághoz. így 1737-ben Buda városától érkezett az ács és asztalos céh ügye, akiknek panaszában a városi magisztrátus már évekkel korábban döntést hozott. Elhatárolták a két céh munkáját egymástól, de azok fittyet hányva a magisztrátus határozatára és a kiszabott büntetésekre, továbbra is beleártották magukat egymás munkájába. A Helytartótanács csupán a városi határozatot tudta megismételni.121 Ilyen volt a lőcsei tímárok és vargák panasza is, melyet szintén a város küldött fel a Helytartótanácshoz, de ott is évekig folyt a vizsgálat. A Helytartótanács úgy találta, sem a vargák, sem a tímárok kiváltságlevele nem tartalmaz olyan arti- kulust, mely feljogosítaná egyiket a bőrkikészítésre, másikat a kizárólagosságra. A vargák privilégiumai azonban értelmezhetőek úgy is, hogy saját használatra készíthetnek ki bőröket.122 Tanúkihallgatást rendeltek el, ahol a város legöregebb polgárait vallatták ki arról, készítettek-e ki valaha is a vargák bőröket, volt-e erre engedélyük akár az uralkodótól, akár a várostól. Az idős emberek egymástól függetlenül a vargák javára vallottak: mindig is készíthettek ki bőröket, csak a járványok (marhavész) idején nem.123 A tímárok azonban nem fogadták el a vizsgálat eredményét, és a Helytartótanács döntését, mivel a magisztrátus még 1729- ben az ő javukra döntött. Végül a Helytartótanács úgy határozott, hogy bizonyos fajta bőröket (Pfundt-Leder) a vargák saját használatukra feldolgozhatnak, de a többi bőrt csak a tímárok készíthetik ki, még a vargák részére is.124 A lőcsei tímároknak egyébként hasonló problémájuk volt a szűcsökkel is, de ezt hamarabb tudták rendezni.125 Habár a legtöbb hasonló ügy, mint említettük, a vargák, tímárok és csizmadiák között zajlott, kevesebb volt az asztalos-ács, szűcs-tímár céh vitája, esetenként azonban egyéb céhek is hatásköri vitába keveredtek. A gombkötő és tűkészítő céhek nehezen nevezhetők rokonszakmának, mégis összevitatkoztak Pozsonyban. A gombkötő céh bepanaszolta a tűkészítőket a magisztrátusnál óngombok készítése miatt, melyre nekik egy 1691-ben kelt kiváltságlevelük szerint kizárólagos joguk van. A magisztrátus megállapította, hogy a tűkészítőknek nincs is céhlevelük, és betiltotta tevékenységüket. A Helytartótanács elé került a panasz, mert a tűkészítők fellebbeztek, azt állítva, hogy megélhetésük függ attól, hogy önthetnek-e gombokat is. A Helytartótanács döntéseiben általában támogatta ugyan a kontárokat, de arra nagyon vigyáztak, hogy minden szakmabeli csakis a saját szakmájába tartozó iparral foglalkozzon, így végül 120 MOL A 11735. No. 30. 121 MOL C 201737. április 13. 122 MOL C 13 1737. január 15.; MOL C 13 1737. május 31. 123 MOL C 201737. július 3. 124 MOL C 13 1737. szeptember 5.; MOL C 20 1738. október 4.; MOL C 13 1739. január 12. 125 MOL C 21 1737. február 5. 158
