Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények kozik ki. Végül a szerzeteseket befogadó közegnek is megfelelőnek kell lennie: a megtelepedést befolyásoló tényezők itt a helyi egyházi vezetés és a helyi elit véleménye, sőt gazdasági érdeke, a lakosság a felekezeti és anyanyelvi megoszlása szempontjából, illetve a helyben működő, esetleg rivális rendek tevékenysége (birtoklás vagy pozícióféltés miatt). Rendtől, helytől, időtől és szituációtól függően az egyes feltételek más-más, általában egyszerre több tényező pozitív szerepe által valósulnak meg. A három csoport ezen felül egymásra kölcsönösen befolyással van, mert bizonyos feltételek meg nem léte magával vonhatja azt, hogy a többi sem teljesül. Ezt tapasztaljuk a domonkos rend 18. század elején megkísérelt erdélyi visz- szatérése esetében is, ahol mindhárom feltételcsoport csorbát szenvedett, a sikertelenségért azonban elsősorban a középső csoport, a renden belüli tényezők tehetők felelőssé, hiszen azok befolyásolták negatív irányba a másik két feltétel- csoportot is. A magyar domonkos rendtartomány nem volt abban a helyzetben, hogy erdélyi megtelepedéséhez a megfelelő anyagi eszközöket megteremtse, és alkalmas személyi kereteket biztosítson. Valamint az új helyen való megtelepedéssel szemben is inkább a visszatérésre törekedett, ráadásul egy másik rend ellenében. Az ugyanebben a szellemben tevékenykedő világi patrónus, Kálnoki Adám pedig éppen ezért nem is járhatott sikerrel, és ezt látva, nem kevésbé pedig a rendi vezetés mulasztása következtében, amit a felelősség egymásra hárítása eredményezett, más külső tényező nem kapcsolódott be, nem került sor tehát sem az uralkodói parancs kiadására, sem a Szentszék közbelépésére. Ahogy pedig a külső tényezőket blokkolta a fenti két probléma, a helyi közegre is negatív hatással volt. A támogatást nem nyújtó Mártonffy (aki ezért nem is egyházi patrónusként, hanem a helyi egyházi vezetés elemeként szerepel a modellben) szintén a visszaigénylést erőltetve nem lendítette előre az ügyet, a rivális jezsuiták érthetően nem akarták a domonkosok visszatérését az éppen az ő kezelésükben lévő ingatlanokba, propagandájuk pedig megnyerte a helyi elit szerepét betöltő Katolikus Státust, amely ezért nem járult hozzá a domonkosok letelepedéséhez. Ez a modell természetesen nem lehet befejezett konstrukció. Mindenek előtt szükséges a kérdés teljes erdélyi, majd magyarországi hátterének felvázolása, a minden rendre kiterjedő anyaggyűjtés és a kora újkori magyar szerzetességtörténet eddigi eredményeinek összegzése. Ez bizonyára sok ponton módosítani fogja az itt felvázolt képet. Egy ilyen módon pontosított modellnek rá kell mutatnia regionális vagy időbeli különbségekre, illetve tovább kell differenciálódnia, hogy nyilvánvalók legyenek az egyes tényezők érvényesülése mögötti indítékok is. így például az uralkodó rekatolizációs stratégiájára vonatkozóan is adatokat nyerhetünk, amivel fontos tendenciákra találhatunk kielégítő magyarázatot. Ilyen az egyes rendek előnyben részesítése másokkal szemben, vagyis az a folyamat, amellyel a szerzetesség terjedése önmagának szab gátat: a régi kolostorok más rendeknek juttatása a korábbi tulajdonost megakadályozza a visszatérésben.187 Ehhez hasonlóan sok más kérdés is fel187 Vö. Makó, 2005.149. 106
