Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények kerestek menedéket, vagy magyar főurak hívására azok udvarában működtek, onnan kiindulva vándormissziókat szerveztek. A moldvai minoriták szintén olaszul beszélő szerzetesek voltak.181 Az így Erdélyben is megismert szerzetesek a már említett Nagy Mózes révén telepedtek le a tartományban. A rekatolizációban nagy eredményeket elért plébános ugyanis az esztelneki iskolájában tanárként alkalmazta őket, sőt a Kantán, Kézdivásárhely mellett alapított papnevelőjét egyenesen a minoritákra bízta. Ez vált tehát a rend első erdélyi kolostorává 1696-ban. Mivel pedig Erdély rezideáló püspök híján továbbra is missziós terület volt, a Hitterjesztési Kongregáció előbb mindkét, majd az esztelneki megszűnése után csupán a kantai iskolát jelentős összeggel támogatta. így volt ez az erdélyi hierarchia helyreállta után is, noha innentől kezdve a Kongregáció a missziókat a püspök felügyelete alá utalta.182 A minoriták erdélyi elterjedésére végül csak az 1720-as években került sor, amikorra az erdélyi rendtartomány megszűnt, és Kanta egyesült az időközben megerősödött magyar tartománnyal.183 A megtelepedéshez tehát ebben az esetben is szükség volt erős háttérre és helyi hivatásokra, de ezeknek a feltételeknek a teljesüléséig a Szentszék támogatása lehetővé tette, hogy Szent Ferenc családjának ez az ága megkapaszkodjon Erdélyben. A domonkosok kísérlete esetében Bartók tehát akkor is helyesen járt el, amikor a maga és társai részére apostoli misszionáriusi felhatalmazást kért, hiszen a szentszéki támogatás megkönnyítette volna az anyagi és személyi gondokkal küzdő tartomány terjeszkedését. Csakhogy mivel akkoriban már püspök is működött Erdélyben, a Hitterjesztési Kongregáció még akkor is az ő engedélyéhez kötötte volna a misszionáriusok működését, ha egyébként kiadott volna megfelelő felhatalmazásokat. Mártonffy pedig - ahogy láttuk - nem részesítette különösebb támogatásban a rendet. Mindezek aíapján a Szentszéket szintén számításba kell vennünk a rendek megtelepedésének külső, hatalmi tényezői között. A minoriták erdélyi megtelepedése azonban további tanulságokat rejt, amelyek felismerésével elénk tárul a megtelepedést befolyásoló többi tényező is. A rend ugyanis egészen addig, amíg nyelvtudással nem rendelkező szerzetesek működtek Erdélyben, meglehetősen kevés sikert ért el. Az iskola irányt szabott a tevékenységüknek, és mivel az oktatás latinul zajlott, az itáliai, majd őket egyre inkább felváltó német rendtagok munkája nem volt teljesen eredménytelen. De mindaddig, amíg a magyar, de legalább magyarul tudó szerzetesek nem vették át a vezető szerepet, nem lehetett szó komolyabb sikerről. Ezt a Hitterjesztési Kong181 Galla, 2005. 300. 182 Galla, 2005. 283-286., 300-330., 346-347, 350-353., 355., 358.; Monay, 1953. 22., 37, 68-69., 91-92., 101-102. Nagy Mózesre és az alapításokra Id. a 167 jegyzetben idézett irodalmat. A segélyösszeg kiutalására és eljuttatására: Galla, 2005. 306-309., 313-316., 322-323., 329-333., 340-341., 343., 347-350. Esztelnekre és Kantára Id. még Sávai, 1997/b. 153-258. Rájuk vonatkozó források uo. 352-390., 397-400., 406-433., 437-439. 183 Monay, 1953. 37-38., 68-71., 91-92.; Galla, 2005. 347, 350-351.; Névtár, 1882. 22-26., 28-30., 116., 120-126. Az erdélyi minorita kolostorok közül négy új helyen alakult, egyet pedig visszaszerzett a rend. Ld. 156. és 157. jegyzet. 104
