Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Katona Klára: A Határőrség a rendszerváltás időszakában (1987-1990)
Katona Klára: A Határőrség a rendszerváltás időszakában (1987-1990) a rendőrség már nem vette át az elfogott személyeket, az ügyészség sem indított eljárást.72 A hónap végén halálos áldozatot is követelő baleset (1989. augusztus 21., Kőszeg73) és tömegjelenetek (augusztus 19.: páneurópai piknik; augusztus 23.: Sopronpusztánál 200 fő erőszakos kitörési kísérlete) is lejátszódtak az államhatáron, ahol a normális határőrizeti viszonyoknak már a látszatát sem lehetett fenntartani. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az NDK-s menekültek kérdése a „német egység" összeurópai ügye volt, és ennek megfelelő érdeklődés és szervezés kísérte: „Információink szerint maga az NSZK nagykövetsége is szervezett tömeges kiszöktetést, katonai attaséja több helyen is megjelent a határnál, nyugati rádiós és tv-s társaságok éppen mindig és véletlenül tartózkodik [!] a határátlépés helyén. Ausztria Magyarországgal határos területein a tapasztalatok szerint a várható tiltott határátlépés körzetében osztrák vöröskeresztes sátrak, ellátó helyek kerültek telepítésre, éjszaka reflektoros kamerák várják a határsértőket."74 A bel- és külföldi személyek, szervezetek által szervezett szöktetési akciók azonban nem jelenthettek sem legális megoldást, sem a helyzet egyértelmű, elfogadható rendezését. Ez csak hivatalos úton, a legfelső szinten volt lehetséges. Leszögezhető, hogy a német menekültek ügye 1989. szeptember 11-ig, a határnyitásig rendezetlen volt.75 A határnyitás nem jelentette azt, hogy a határőrizeti viszonyok normalizálódtak volna, mivel a határszakaszok többségén továbbra is nagy volt a határsértők aktivitása. Az osztrák szakasznak az NDK-beli menekültekkel kapcsolatos feszültsége a csehszlovák oldalra terelődött, magas volt a romániai határsértők száma a román, a szovjet és az osztrák szakaszon egyaránt. A határőrök remélték, hogy a romániai belpolitikai élet konszolidálódása után ez megváltozik. Az eleve kusza, nehezen átlátható és kiszámíthatatlan helyzetet tovább nehezítette a Határőrség vezetőinek hozzáállása. Döntéseiket úgy igyekeztek meghozni, hogy őket a későbbiekben — számolva a bel- és külpolitikai élet esetleges irányváltásával — a lehető legkevesebb kritika érhesse. Ezért sok esetben nem adtak egyértelmű utasítást, vagy késlekedtek a már elavultnak, túlhaladottnak tekinthető szabályzatok megújításával, illetve egyes gyakorlati kérdésékben nem nyújtottak segítséget az alsóbb szinten dolgozók részére. A felülről, az MSZMP legfelső szintjéről jövő iránymutatáshoz szokott vezetők tanácstalanságát mi sem illusztrálja jobban, mint az 1989. január 31-én tartott országos parancsnoki értekezleten Székely János vezérőrnagy, a Határőrség országos parancsnoka által elmondottak: „A bonyolult helyzetben — Földesi és Kun elvtárs is azt mondta — tisztánlátást kell, hogy biztosítsunk, hát én is azt 72 MOL XIX-B-10 1989. XIII/3. fsz„ 0076/18/1989. 73 Az incidens pontosabban a szombathelyi határőrkerület zsirai őrsének szakaszán történt. Egy háromtagú keletnémet család szökése közben dulakodásra került sor, ami alatt a határőr véletlenül elsülő fegyvere halálosan megsebesítette a családfőt. MOL XIX-B-10 1989. IV/69. fsz., 0219/1989. 74 MOL XIX-B-101990.1/43. fsz., 0389/1990. 75 A határnyitásról lásd bővebben: Oplatka, 2008. 91
