Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kovács Tamás: Átmentett vagy megmentett légió? A magyar állambiztonság metamorfózisához. 1989-1990

Kovács Tamás: Átmentett vagy megmentett légió?

es és SZDSZ-es — politikusokat, s az elkészült napi jelentéseket az MSZP felső vezetése is megkapja.13 1990. január 5-ei nyilatkozatában Fodor Gábor a FIDESZ és Kis János az SZDSZ nevében nem csak a megfigyelések abbahagyását és felelősségre vonást követelt a Németh-kormánytól, hanem egyenesen a III/V-ös — vagyis nem a III/III-as — csoportfőnökség felszámolását is! Ugyanakkor a III/ III. csoportfőnökséggel kapcsolatban csak a beszerzett információk tárolását és zárolását követelték!14 Válaszként a Miniszterelnöki Titkárság 1990. január 7-én nyilatkozatot tett közzé: „A Kormány elkötelezte magát a régi, antidemokratikus módszerek felszámolása mellett. A Minisztertanácsot ez vezérelte, amikor múlt év november 19-én a 114/1989. MT-rendelettel módosította a belügyminiszter feladat- és hatáskörét. A Minisztertanács már hónapokkal ezelőtt elhatározta, és a parlamentben be is jelentette, hogy törvényben kívánja szabályozni az állambiztonsággal kapcsolatos kérdéseket."15

Az említett skandalumot csakhamar követte 1990 januárjában az ún. iratmegsemmisítési ügy. E szerint a főcsoportfőnökség iratait — hol írásbeli, hol pedig szóbeli parancsra (!) — elkezdték megsemmisíteni.16 Minderről a Pesty Fekete Doboz felvételeket készített, így a sajtón keresztül mindenki tudomást szerzett róla. A két eset összeroppantotta a Belügyminisztérium vezetését. Előbb Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes (egyben a III. főcsoport főnöke), majd Horváth István belügyminiszter adta be lemondását. Előbbi 1990. január 18-án, utóbbi alig egy héttel később: 1990. január 23-án. A Belügyminisztériumot a tárca államtitkára, Gál Zoltán vezette 1990 tavaszáig. Magát a BM. III. főcsoportfőnökségét 1990. január 21-én oszlatta fel a kormány. Ezzel párhuzamosan Gál elkezdte az immár egykori III. főcsoportfőnökség átszervezését, bár erre már Horváth István belügyminiszter is tett bizonyos lépéseket még 1989 nyarán. így például megpróbálta újra fogalmazni az ellenségképet, oly módon, hogy feladatként immár az alkotmányos rend védelmét határozta meg:

,,a.) olyan információk, értesülések, adatok gyűjtése, értékelése, amelyek - az alkotmányos rend, a társadalom biztonsága ellen irányulnak;

15 Az ügy egyik kulcsfigurája Végvári József őrnagy volt, akinek megítélése meglehetősen ellentmondásos. Míg a cégnél csak cirkuszos Józsiként emlegetett rendőrtisztet árulónak tartják a mai napig egykori kollégái, addig jó páran egyfajta sajátos hőst látnak benne. Végvári 2010. március 15-én, a hivatalos indoklás szerint a jogállami Magyarország megteremtéséhez való hozzájárulásáért, személyes kockázatvállalásának elismeréseként megkapta a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Ugyanezen a napon, ugyanilyen kitüntetést kapott Kaposvári Bertalan nyugállományú ezredes, bíró, aki 1990-ben elítélte Végvárit. — Végváriról roppant elfogult stílusban lásd: Havas-Végvári, 1990.

14 Révész, 2004/a.

15 A vonatkozó dokumentumot fakszimile közli: Horváth, 1990. 315-320.

16 Az ügy súlyát mutatta, hogy Horváth István belügyminiszter is vizsgálatot rendelt el. Az ezzel megbízott bizottságot teljhatalmú miniszteri megbízottként Diczig István vezette, tagjai pedig Szikinger István, a BM akkori programiroda-vezetője és Kolláth György, a BM közjogi főosztályának vezetője lettek, később azonban csatlakozott a testülethez Finszter Géza, az ORFK akkori bűnügyi osztályvezetője.

67