Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kovács Tamás: Átmentett vagy megmentett légió? A magyar állambiztonság metamorfózisához. 1989-1990
Közlemények vagy sem. Az állambiztonsági szervek — az ország hivatalos szövetségi politikájától gyakran függetlenül — együttműködtek más államok szolgálataival, különösen, ha azok baráti vagy akár ellenséges baráti államok voltak. Addig az ún. baráti ellenséges államokkal csak a kötelező együttműködésben merültek ki a kapcsolatok. Talán már az előbbiekből is kitűnt, hogy a szolgálatok működése nem erkölcsi, hanem praktikus, szakmai kérdés. Számukra a jó, vagyis az értékes információ megszerzése a legfontosabb, nem pedig annak módja. Az információ megvásárlása vagy megszerzése jobb belátásra bírással, esetleg kettős ügynökké tétel időtlen idők óta bevett és elfogadott módszerek a titkosszolgálatok világában. Különösen igaz volt ez a hidegháború éveiben, amikor kevés információt lehetett nyíltan beszerezni. Ugyanakkor ma ennek az ellenkezőjével kell megbirkózni: információdömpingből kell a valós és a releváns adatokat elválasztani a hamis, vagy éppen dezinformációs céllal közzétettektől (all sources probléma).3 A titkosszolgálatok átalakulása és/vagy átalakítása különösen izgalmas, ha az éppen egy diktatórikus-autoriter rendszer összeomlása közben történik. Így 1989-1990-ben, amikor a közép-kelet-európai régió szovjet érdekszférába tartózó államaiban összeomlott a kommunista rendszer, s a múlttal való szembenézés egyik módozata lett a titkosszolgálatok tevékenységének feltárása és nem egyszer szinte teljes újraértelmezése. Ez azonban — tekintettel arra, hogy a különböző országokban a titkosszolgálatok is különböző intenzitással működtek — minden országban másképpen, más szempontok alapján, más és más időpontban ment végbe. Ezáltal a társadalmi reakciók is meglehetősen széles skálán mozogtak. Magyarországon általában két országot hoznak fel pozitív példaként, hogy lám, így kell(ett volna) rendezni a kérdéskört. Egyik, az egykori Csehszlovákia, pontosabban a Cseh Köztársaság. Itt valamennyi egykori titkosszolgálati alkalmazottat elbocsátottak, senkit sem vettek át az új szolgálatok. Mi több: 2010 februárjáig az egykori polgári hírszerzés tisztjeinek kartonjait (összesen mintegy 1350 darabot), az objektum-, az operatív- és a levelező-dossziék nyilvántartását, valamint a polgári és katonai elhárítás operatív dossziéinak — fedőneveket és valódi neveket is tartalmazó — nyilvántartását közzé tették.4 Mindezek eredménye egy valóban új szolgálat lett, amelynek azonban semmilyen kapcsolata nem volt senkivel. Ugyanakkor az elbocsátottak jelentős részét a szervezett alvilág szívta fel. A másik bezzeg ország az egykori NDK, amiről az a közkeletű tévedés él, hogy mindent nyilvánosságra hoztak. Tény, hogy az NDK-ban valóban jogutód nélkül szűntek meg a szervek. Ennek azonban az volt oka, hogy az NDK és az NSZK egyesülése után az NSZK-ban működő szervek vették át az immár egységes Németország valamennyi állambiztonsági feladatát. Az egykori NDK-beli állambiztonsági iratok közül pedig csak és kizárólag az egykori NDK állampolgárokról szóló jelentések olvashatók (Ministerium für Staatssicherheit * 1 5 IzsA, 2009. 72. 1 Cseh, 2010. 62
