Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - In memoriam G. Vass István (1942-2011)
Nekrológ 1986-ban Verő Gábor főigazgató felkérte a főigazgató-helyettesi teendők ellátására. Fő feladatának az Új Magyar Központi Levéltár szakmai munkája színvonalának emelését új segédletek készítését tekintette. Jó szívvel emlékezett arra a későbbi években is, hogy mennyi segítséget kapott ehhez a magyar levéltárügy meghatározó személyiségétől, Borsa Ivántól. 1988 novembere végén a nyugdíjba vonuló Verő Gábortól megbízott főigazgatói minőségben ő vette át a mindinkább a politikai és tudományos érdeklődés előterébe kerülő intézmény vezetését. A rendszerváltás erősödő viharai közepette ettől kezdve négy éven át irányította az ország második központi levéltárát. Kemény idők voltak ezek, amelyek éppen ezt az intézményt érintették leginkább. Meg kellett felelni a kutatást akadályozó jogszabályok eltörlését követően hirtelen felerősödött kutatási igényeknek, tekintettel kellett lenni a személyes adatok védelmére, a tisztázatlan titokvédelmi kérdésekre és természetesen folytatni kellett a mindennapi levéltári munkát is. Vass István magas színvonalon, nagy emberi empátiával tett ennek eleget. 1992 nyarán az Új Magyar Központi Levéltár egyesült az Országos Levéltárral, ekkortól, mint főigazgató-helyettes végezte munkáját, mígnem 1994 márciusában megszűnt a megbízatása, s ettől kezdve a VI. Gazdasági kormányzati szervek osztályának címzetes főigazgatói címmel elismert főlevéltárosaként dolgozott. Szakmai elkötelezettsége azonban mit sem változott, amit az Országos Tervhivatal hatalmas fondja rendezésének megalapozása, vagy a kárpótlási igények ügyintézésében végzett munkája bizonyított. 1998-ban az intézményből az újonnan felállított Történeti Hivatalba távozó munkatársak kiválása után első felkérésemre vállalta az V. 1945 utáni politikai kormányszervek osztályának vezetését. A Magyar Országos Levéltár egyik meghatározó szervezeti egységének élén öt éven át hatalmas munkát végzett a szervellenőrzések, az iratátvételek, a segédletkészítések területén. Mindemellett főosztályvezetőként ő volt a polgári titkosszolgálatok iratkezelésének levéltári felügyelője. 2003-tól, két évvel később bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig sem tétlenkedett. Irányította az 1945 utáni minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékének összeállítását és publikálását, segítette a tervhivatali anyag rendezését, vezette a kárpótlási folyamat során keletkezett iratanyag levéltári értékelését végző szakmai munkacsoportot. Sok éven át képviselte a minisztérium levéltári kutatási kuratóriumában a Magyar Országos Levéltárat. Nyugdíjasként alig változott az élete. Hetente többször bejárt a levéltárba, fáradhatatlanul dolgozott, szívesen mondta el véleményét szakmai kérdésekben. Valamiképp a hajdani Új Magyar Központi Levéltár múltba vesző szellemisége őrzőjének tekintette magát. Ám ez csakis az új, egyesült intézményen belüli hagyomány őrzését jelentette. 2008-ban a Nagy Imre per iratainak nyilvánossága körül kirobbant „művitában" az Élet és Irodalom hasábjain nyílt levelet publikált, amelyben keményen megfogalmazta véleményét a Magyar Országos Levéltárat ért támadásokkal szemben, a levéltárosi felelősség védelmében. 252
