Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Irodalom - Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg monarchiában
Irodalom Monarchia törökellenes magyar- és horvátországi hadszínterén. Natale és Nicolo testvérek voltak, míg Paolo az előbbi fiaként folytatta apja és nagybátyja mesterségét, a térképezést. A harmadik fejezet Egy családi vállalkozás: az Angielinik térképészeti tevékenysége címet viseli és a megjelent munkákat állítja sorba, írja le a létrejöttük körülményeit. Az Angielinik a Kárpát-medencében ez időben szolgált itáliai várépítészek közül (természetesen a várfelmérések mellett) elsősorban az új határvédelmi rendszer ekkor kiépülő nagyobb egységei, az ún. végvidéki főkapitányságok helyszíni felmérésére és térképi ábrázolására specializálódtak. A magyar történész szakember széleskörű és alapos vizsgálataira bizony nagy szüksége volt a közép-európai történetírásnak, mert az Angielini-térképek szerzőivel és keletkezésük körülményeivel kapcsolatban több probléma várt tisztázásra. A szerző kutatásai során az Osztrák Nemzeti Könyvtárban megtalálta Natale Angielini mindeddig ismeretlen határvidéktérképét a születőben lévő kanizsai főkapitányságról, és a bécsi Udvari Haditanács és az Udvari Kamara újonnan feltárt iratanyaga alapján bizonyította, hogy az Angielinik szinte „családi vállalkozásban" egymás térképeit rendszeresen javították, többször átdolgozták. Tevékenységük bizonyíték arra, hogy az oszmán hódítás jelentős fejlődésre késztette a közép-európai Habsburg Monarchia térképészetét. Munkájuk a 18. századi katonai felmérések legkorábbi előzményének tekinthető, és kiemelt helyet foglal el az európai topográfiai térképészet történetében... A negyedik fejezet az Összegzés: a rendszeres haditérképészet közép-európai kezdetei. Pálffy Géza munkája fontos tapasztalatul szolgál arra, hogy a közép-európai és magyar térképtörténetnek nem szabad csupán egy-egy térképben gondolkodnia, miként például a Nicolo Angielini-féle országmappa esetében ez ideig történt, hiszen Közép-Európa törökellenes magyar és horvát végein már a 16. század közepén is helyszíni felmérésekre építő, rendszeres térképezés folyt, amelynek során az elkészült térképeket időről időre újra átdolgozták. Bár a korabeli munkák közül napjainkra alig néhány példány maradt fenn, ez mégsem kérdőjelezheti meg a kötetben forrásadatokkal is bizonyított igen jelentős országfelmérési tevékenységet, amelyre a térség mai országainak térképészete méltán lehet büszke. A kiváló történész munkája azt bizonyítja, hogy a 16-17. századi kéziratos térképek kutatásakor az első lépés mindig a mappákat készítő mesteremberek életének és tevékenységének levél-, kézirattári és térképi forrásokra építő, szisz- tematikus feltárása. A korabeli államigazgatás és a katonai bürokrácia fennmaradt iratai: a kinevezési és megbízási okmányok, a fizetési listák, a költségtérítés iratai, a panaszos beadványok és kérvények mind-mind életpályát és tevékenységet bizonyító forrásdokumentumok. Ezzel a kutatási módszerrel ugyanis az Angielinik és térképeik számos rejtélye már korábban megoldódott volna. Klinghammer István 203
