Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Irodalom - Segédletek az Osztrák Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv) magyar vonatkozású irataihoz.
Irodalom találtam. Ám másként aligha leltem volna meg a magyar rendek vezetőinek javaslatát Rudolf magyar király (1576-1608) 1572. szeptember 25-én, Pozsonyban tartott koronázási szertartásának magyar tisztségviselőire vonatkozóan, hiszen azt — nem tévedés — a Haus-, Hof- und Staatsarchiv oszmán-török iratsorozata (Türkei L), ráadásul az 1585. esztendő iratai között őrzi (Karton 56. Konv. 3. föl. 127a-d. [egykori Berliner Akten]). A 2011. október elején megjelent adatbázisnak köszönhetően e fontos iratot azóta már kézbe is vehettem, amely jelentős mértékben kiegészíti a vitatott személyiségű magyar uralkodó koronázási ceremóniájára vonatkozó eddigi ismereteinket. Ugyanez elmondható a kora újkori magyar politikai elit krémjét alkotó grófokra vonatkozóan is, akikre sok száz érdekes adalékot szolgáltatnak az adatbázis rekordjai által megismerhető dokumentumok. Ám a segédletek páratlan segítséget nyújthatnak a jövőben országosan jelentős szerepet játszó főméltóságok pályáinak rekonstruálása mellett kevéssé ismert személyek azonosításához, valamint mutatók, kézikönyvek és lexikonok összeállításához, illetve az ezekhez szükséges háttérkutatásokhoz is. Noha kissé túlzásnak tűnhet, de aki a két nagy bécsi levéltár feldolgozott magyar vonatkozású nagy iratsorozataiban nem szerepel, az aligha töltött be komolyabb pozíciót vagy vívott ki valamilyen tevékenységgel nevet magának a kora újkori Magyarországon. Végül, de korántsem utolsósorban külön dicséret illeti a jelenlegi levéltári delegátust, Fazekas Istvánt azért, hogy amennyiben volt róla információja, az egyes iratoknál még a kiadás tényét is jelezte. így a jövőben egy-egy kulcsfontosságú dokumentum esetében az adatbázis e szempontból is fontos segítséget kínál. Arról nem is beszélve, hogy ha e CD-ROM-ot az ember Közép-Európa más országaiban végzett levéltári vagy könyvtári kutatásai során magával viszi, olyan adatbázissal rendelkezik számítógépében, amely egyes személyek azonosítását, kisebb-nagyobb történeti problémák gyors megoldását és különféle témák továbbgondolását is alapvetően elősegíti. Legvégül őszintén remélem, hogy a kiadvány a jövőben magyarországi és Kárpát-medencebeli egyetemi kollégáimnak is ötleteket adhat jelentősebb szakdolgozati vagy még inkább doktori témák ajánlására hallgatóiknak. így a recenzens a kora újkori magyar történelem kutatójaként — a történész és a levéltáros szakma nevében egyaránt — nagy tisztelettel és hálával köszöni elsőként a szerzőknek, azaz a segédletek készítőinek, másrészt a három említett szerkesztőnek, végül természetesen minden közreműködőnek, hogy hozzájárultak ezen értékes adatbázis megjelentetéséhez. A kiadvány ugyanakkor egyúttal azt is bizonyítja, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatása milyen meghatározó mértékben segítheti elő különböző diszciplínák művelői számára széles körben hasznosítható és jövőbeli kutatásokat inspiráló nemzeti kincsek és bécsi levéltári Hungaricumok feltárását. Összegezve tehát elmondható: a bécsi levéltári delegátusok, a Magyar Országos Levéltár és a Budapest Főváros Levéltára munkatársai (mint szerzők és szerkesztők) 2011 őszén a magyar történet- és levéltártudományt a kora újkori 194
