Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Irodalom - Segédletek az Osztrák Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv) magyar vonatkozású irataihoz.
Irodalom (mint például a Hofkammerarchivban őrzött Gedenkbuchok osztrák sorozata esetében, amelyek egy jelentős része nyomtatásban is megjelent már: Kenyeres, 2005; Sarusi Kiss, 2008-2010), vagy egyes nagyobb ügyiratcsoportoknál akár 10-15 soros, olykor még forrásidézeteket is tartalmazó, részletesebb ismertető leírás. Ennek köszönhetően sok esetben már nem pusztán levéltári segédletet kap a felhasználó, hanem olyan különleges kutatási segítséget, amely egyes esetekben akár már-már idézésre is alkalmas forrásbázist jelenthet. Miként a CD-ROM címe jelzi, az adatbázis a bécsi Osztrák Állami Levéltár (Österreichisches Staatsarchiv) két nagy archívuma, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv (magyarosan Házi, Udvari és Állami Levéltár) és Finanz- und Hofkammerarchiv (Pénzügyi és Udvari Kamarai Levéltár) magyar vonatkozású hatalmas mennyiségű anyagához nyújt segítséget, nevezetesen azon két archívumhoz, amelynek gondozásáért a magyar delegátusok felelősek. Nagy sajnálattal szükséges ugyanakkor rögzíteni, hogy a Fazekas István említett historiográfiai ismertetőjében ugyancsak gondosan bemutatott nagy egység, a Kriegsarchiv, azaz a Hadilevéltár mellé rendelt magyar delegátusok az elmúlt évtizedekben hasonló felmérő és segédletkészítő munkát (a térképtár kivételével) alig végeztek. így e szintén jelentős és a két említett levéltárban őrzött irategyüttesekkel gyakran szoros kapcsolatban álló magyar vonatkozású levéltári anyag használata sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, különösen az igen tekintélyes 18-19. századi forrásanyag tekintetében. Ennek ellenére persze sem a kutatónak, sem a felhasználónak nem lehet panaszra vagy elégedetlenségre a legkisebb oka sem. A Házi, Udvari és Állami Levéltárból, illetve a Pénzügyi és Udvari Kamarai Levéltárból feltárt anyag ugyanis jelen állapotában is már-már egészen fantasztikus. Ez igaz mind mennyiségére, mind értékére vonatkozóan. Az adatbázis említett több mint 146 000 rekordja ugyanis — nem tévedés — a két levéltár mintegy 20 fondjának és állagának több mint 2000 raktárnyi egységét dolgozza fel, szinte csaknem irat- vagy ügyiratszinten. Ekkora adatmennyiség az Osztrák Állami Levéltárból tudomásom szerint még egyetlen ország esetében sem vált a széles körű felhasználás keretében elérhetővé. Nem túlzás tehát kijelenteni: ezzel a magyar levéltárosok szinte teljes Közép-Európának mintát mutattak, hiszen hasonló adatbázissal sem az osztrákok, sem a németek, sem csehek nem rendelkeznek — s ahogy a kora újkor gyakori bécsi kutatójaként látom, a jövőben sem fognak... Mivel pedig — s hadd bújjon ki a recenzensből a levéltáros mellett immár a történész is — ezek a fondok és állagok a közép-európai Habsburg Monarchiához 1526 után csatlakozott Magyar Királyság 16-19. századi történetének szinte kivétel nélkül a legfontosabb irategyüttesei közé tartoznak — ami a történész-levéltáros kollégák kiváló anyagkiválasztásait dicsérik —, nemcsak értékük, hanem most elkészült adatbázisuk is felbecsülhetetlen jelentőséggel bír. Ez még akkor is így van, ha a most közzétett adatmennyiség értelemszerűen az eddig elvégzett feltárómunkát tükrözi, amely az egyes fondokon belül természetesen különböző mértékben folyt, részben az egyes bécsi delegátusok és levéltáros kollégák érdeklődési területének, ösztöndíj-lehetőségeinek és kitartásának köszönhetően. 191
