Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Kovács Eleonóra: A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetekben őrzött levéltári anyagai és az evangélikus gyűjteményügy néhány aktuális kérdése
Kovács Eleonóra: A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetekben őrzött levéltári anyagai... A fent említett püspöki utasítás hivatkozott a lelkészi hivatali munka rendtartására (1955) is, amelynek 62. §-a előírta a lelkipásztoroknak, hogy évről évre egészítsék ki a levéltári anyagról készült korábbi (1951-1952) adatszolgáltatást, ezenkívül részletesen ki is tért a teendőkre, külön kiemelve a különbséget a lelkészi irattári anyag és a már levéltári megőrzésre érett iratanyag között. A szövegből kiderül az is, hogy a lelkészektől bizonyos szintű rendezési munkákat is elvártak, ugyanakkor — igen helyesen — felhívták a figyelmet az új levéltári törvény alapján kiadandó központi iratkezelési szabályzat elkészültéig a selejtezés tilos voltára; e tilalom ekkor még a nyomtatványokra és a sokszorosítványokra is kiterjedt. Az előírás pontosságára utal, hogy bizonyos speciális dokumentumok, például fényképek, gondos megőrzésére is figyelmeztetett. Foglalkozni kellett — ha volt különállóan — a gondnoki-pénztári iroda irattára anyagával is, amelyért szintén a lelkész volt felelős. Ennyi bevezető utasítás után aztán részletesen ismertették a kért adatszolgáltatás követelményeit. 2. Az adatszolgáltatás tartalma Az 1970-es adatszolgáltatás három szakaszban zajlott, s az adatokat minden esetben az EOL összesítette. Első lépésben felmérés készült az iratok elhelyezéséről (épület, helyiség, raktározás módja), az anyaggal foglalkozó személyekről, a gyülekezet szervezésének adatairól (mikortól létezik, mióta önálló, mióta anyakönyvez), külön figyelni kellett a társult gyülekezetek adataira, több esetben tisztázást igényelt a gyülekezet őrizetében lévő levéltári anyag összefüggése más egyházközségek levéltári anyagával (például korábbi filia státusz esetében). Meg kellett adni, hogy milyen iratok találhatók az egyházközségek őrizetében azon az iratanyagon kívül, amelyet a gyülekezet és az általa fenntartott intézmények — iskola, egyesület — működésük során létrehoztak, vagyis feltárták a valamilyen okból az egyházközségeknél visszamaradt egyházmegyei és egyházkerületi anyagokat, s a hagyatékokat is. Igyekeztek felderíteni a lappangó dokumentumokat, s a volt tisztségviselőknél maradt hivatalos iratok visszaszerzésére is gondot fordítottak. Az adatszolgáltatás nem csupán a gyülekezeti anyagokra kérdezett rá, külön egyházmegyei kérdőív is készült, az 1952 óta működő egyházmegyei szerkezethez igazodva. Az erre választ adó tájékoztatásnak tartalmaznia kellett, hol őrzik az egyházmegyei közgyűlési, presbitériumi, számvevőszéki, lelkészi munkaközösségi jegyzőkönyveket, s az esperesi irattár iratait. A felmérés első fordulója tehát átfogó információkat kért, a második már az őrzött anyag pontos mennyiségi adatai mellett, iratcsoportjait, állagait derítette fel. Különös figyelemmel voltak az anyakönyvekre, azokat az adatokat is összegyűjtötték, amelyek tudott, de már elveszett kötetekre vonatkoztak.5 E második adatszolgáltatásnál felhívták a figyelmet arra, hogy ahol a levéltári anyag már 5 SZEE J 4. 5.1960-ban már készült egy kimutatás az 1895 előtti anyakönyvekről és azok mutatóiról. 173
