Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Közlemények a jövedelemhiány és a baráti kapcsolatok megszűnése stb. jellemez. A hajléktalanná válás legsúlyosabb következménye, hogy az érintett elveszti társadalmi, kapcsolati tőkéjét, behozhatatlan hátrányba kerül a munkaerőpiacon, szociálisan elszigetelődik. A szakmai műhely javaslatait figyelembe véve, a szociális és egészségügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben körlevelet adott ki a megyei tanácsok elnökei részére, melyben kívánatosnak tartották a megyei operatív bizottságok felállítását. A körlevél leszögezte, hogy a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetek átmeneti otthonaiban biztosítani kell azoknak a 3-18 esztendős kiskorúaknak az átmeneti elhelyezését, akik engedély nélkül eltávoztak, illetve távol tartózkodnak a szülőjük vagy gyámjuk által részükre meghatározott tartózkodási helytől, és ezért felügyelet nélkül, ellátatlanul maradtak. A Fővárosi Fürdőigazgatóság kádfürdőibe bérleteket biztosítottak a különböző hajléktalanokat gondozó központokon keresztül. Kezdeményezték, és tárgyalásokat folytattak a MÁV vezérigazgatójával, hogy a Magyar Államvasutak — a tisztaság elemi követelményeinek biztosítása mellett — a pályaudvarokon tegyék lehetővé a hajléktalanok éjszakai tartózkodását. Fontosnak tartották, hogy megteremtsék a büntetés-végrehajtási intézetekből szabaduló elítéltek utógondozásának mechanizmusát és feltételeit (szükség esetén átmeneti elhelyezés, valós munka- lehetőség biztosítása). Támogatták az olyan gondozóbázisok kialakítását, ahol az érintettek valamennyi problémájuk megoldásában segítséget kaphatnak. A gondozóbázisok ideiglenes gondozásba vételi okmánnyal látnák el a személyi igazolvánnyal nem rendelkező személyeket, ezzel számukra mintegy érdek- védelmet, a velük foglalkozók számára pedig megfelelő együttműködő partnert adva.94 Kezdeményezések történtek a hajléktalanok orvosi és kórházi ellátásának, gyógykezelésének a gyakorlati megvalósítására.95 1989. december 21-én kelt levelében Novák Péter, a SZEM Titkárság vezetője tájékoztatta a szakmai műhely tagjait, hogy a fővárosban a különböző okok következtében kialakult kritikus helyzet miatt — a szűkös pénzügyi lehetőségek ellenére — a minisztérium „3 000 000 Ft-ot el tudott különíteni hozzájárulásként a hajléktalanok élelmezésének, alapvető ruházati ellátásának, pénzbeli támogatásának céljaira. Az említett összegből a Szegényeket Támogató Alap,96 illetve az általa képviselt hajléktalanokért Társadalmi Bizottság97 és az Oltalom 94 MÓL XIX-C-13-a-657-1989. december 22. 95 MÓL XIX-C-13-a-657-1989. december 5. 96 A Szegényeket Támogató Alap (SZETA) 1979 októberében alakult civil szervezet, amely a kommunista rendszer viszonyai között ellenzékinek és illegálisnak számított. A demokratikus ellenzék legfontosabb mozgalma volt. Szervezését Solt Ottilia kezdeményezte. Alapítói voltak: Iványi Gábor, Havas Gábor, Lengyel Gabriella, Matolay Magdolna, Nagy András, Nagy Bálint, Pik Katalin, és részt vett a munkában többek közt Demszky Gábor is. A mozgalomhoz csatlakozók pénzt, ruhát gyűjtöttek, segélycsomagokat készítettek és az alap javára kulturális rendezvényeket szerveztek. 97 Az alapítók a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottságot állampolgári kezdeményezésként hozták létre 1989. február 28-án. Alapítói: négy szakértő, Győri Péter, Gosztonyi Géza, Bognár Szabolcs, 46
