Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697).

Már Gunesch előszavában is kiderül, hogy a Fides Saxonum politikai célzatú mű. Gunesch szerint az erdélyi Habsburg-uralom „Isten rendelése szerint" történt. Természetes jelenségnek állítja be, hogy a Habsburg-ház ideiglenes katonai uralma időközben tartós uralommá változott, és mindezt olyan példákkal támasztja alá, mint Nagy Sándor vagy Attila terjeszkedése: „denn wenn ein Potentat Ihm vorgenohmen, sein Reich zuerweitern, und eine tüchtige Armee auff den beinen hat, auch alle praeparatoria zum Kriege fertig hat, last er sich nicht viell mahnen [,..]."93

A Breviculus hoz hasonlóan ennek a műnek is kettős funkciója van. Tekinthető történeti értekezésnek, amelyet a szerző elnevezése is indokolttá tesz: Gunesch a Fides Saxonumot traktátusnak („Tractátlein") nevezi. Művében az általa írt előszóban megjelölt állítás, az erdélyi szászok becsületességének és az uralkodó iránti hűségének alátámasztására törekszik, s ezt történeti munkák és források felhasználásával igyekszik megvalósítani. Az előszó azonban apológiái jellegű, s bár a műnek csak töredékét képezi, számunkra mégis ez tűnik a legfontosabb résznek, mert sejteti a mű keletkezésének politikai hátterét.

Gunesch itt a szászok aktuális helyzetét vázolja fel: a jelenlegi hatalomváltás óta az erdélyi szászok nehéz helyzetben vannak, mivel két oldalról támadják őket. A magyarok azt vetik szemükre, hogy ők hívták a németeket az országba, a császári katonák viszont azzal gyanúsítják őket, hogy lázadók, akik összejátszanak a törökökkel és Thökölyvel.94

Úgy tűnik, hogy a Gunesch által idézett, a katonaság által a szászokra aggatott „Rebellen, Speck-Türcken" kifejezések használata ekkoriban egyre gyakoribbá vált. 1696-ban ugyanis a szebeni magisztrátus a helyőrség elleni panasza egyik pontjában épp azt sérelmezte, hogy a város lakosságát ilyen szavakkal gúnyolják.95 Nem sokkal később Rabu tin a Gubernium által továbbított pátensében országszerte megtiltotta, hogy a katonaság a lakosságot árulónak nevezze vagy hasonló tartalmú gúnynévvel illesse.96 Szebenben azonban néhány év múlva újra felbukkannak az említett kifejezések: 1700-ban a polgárság ismét sérelmezi, hogy a helyőrség olyan becsületsértő szavakkal csúfolja, mint: „Rebellen, Speck

53 Fides Saxonum, 225-226. „mert ha egy hatalmasság eltervezi, hogy birodalmát kibővíti, és alkalmas hadsereget tart fenn és minden hadi előkészületet elvégzett, nem sokat teketóriázik [...]."

94 „Im gegentheyl von den Käyserlichen Soldaten, absonderlich von den Gemeinen (die da den rerum statum nicht allerdings recht verstehen) wenns nicht recht in einem oder andern Feldzug nach Wunsch abgelauffen, sich ungescheüt verleuten laßen: dise Sachsen sind Rebellen, Speck- Türcken, haben den Türcken geruffen, verlangen den Tökelyi etc." Fides Saxonum, 224-225. „Ezzel ellentétben a császári katonák, különösen a közlegények (akik a dolgok állását persze nem igazán értik), ha egyik vagy másik hadjárat nem az ő kívánságuk szerint folyik le, bátran hangoztatják: ezek a szászok lázadók, „szalonna-törökök"!?], ők hívták a törököt, Thökölyt akarják stb."

95 „Allerhand Schmäh und Scheit Worte als Spek Türken Rebellen (...)" A szebeni magisztrátus panasza a helyőrség ellen, 1696. júl. 31., Szeben. Uo.

96 „Végezetre mind a' Vitézek és ez Országbélieknek egyességekért valójában és keményen tiltatik, hogy a' Vitézek őket semmi szitkok nemével, úgymint árúló nével-is, vagy másként boszontván ne illessék, ne nevezzék, hanem az eleikbe adatott Rendhez alkalmaztassák mindenként magokat." Rabutin pátense, 1696. aug. 16. Torda. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 2005.

99