Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből
Közlemények Tizenöt művéből55 kettő jelent meg nyomtatásban: Bethlen János erdélyi történetének kiegészítése, valamint folytatása, amelyeket Johannes Ziegler nagysin- ki lelkész 1699-ig tartó kiegészítéseivel együtt Joseph Trausch adott ki a Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum-ban.56 Simon Massa, Marcus Fuchs, Christian Lupinus és Johannes Oltard első kötetben szereplő krónikáit két, Gunesch nevével fémjelzett, az 1630-1663, illetve 1663-1699 közötti erdélyi történetet elbeszélő munka követi a második kötetben. Az első, a Supplementa57 kritikai mű, amelynek célja Bethlen művének folytatása és összehasonlítása a szakirodalommal, a forrásokkal, illetve saját ismereteivel. Gunesch kiegészíti benne a Bethlen által ismeretetett információkat és értelmezéseket, a hiányzó magyarázatokat egyéb szerzők munkái alapján pótolja, s így törekszik mások szemléletének megismertetésére. A Chronicon-ban szereplő második Gunesch-mű, a Continuatio Historiae Betlenianae58 kollektív munka, amelybe Johannes Ziegler Gunesch műveinek rendszerezése, más szerzők írásaival való kiegészítése mellett saját tapasztalatait is beleírta. A Supplementa — csakúgy, mint a Continuatio — gazdag és sokszínű, elsősorban elbeszélő és kiadatlan forrásanyagra támaszkodik. Felhasználja a német nyelvterületen és Erdélyben elismert híres szerzők műveit, évkönyveket, kalendáriumokat, okleveleket, manifesztumokat, apológiái és polemikus írásokat is, s ezeket a szemtanúk megfigyelései, pletykák és anekdoták beépítésével színesíti. így a Chronicon második része, a Supplementa és a Continuatio izgalmasabb és dinamikusabb, mint az első, s egyaránt alkalmas a humanista és barokk történetírás és életszemlélet illusztrálására.59 Gunesch nem csak Bethlen János művét folytatta, hanem David Hermann annales-ét és Matthias Miles Siebenbürgischer Würgengel c. munkáját is. Mindezek alapján a szerző beleillik a történelem folytonosságát felismerő 17. századi történetírók körébe.60 Művei részben teológiai és egyháztörténeti témájúak, nagyobb részt pedig történeti munkák, amelyek főleg olyan híres szerzők művei alapján készültek, mint Hieronymus Ortelius, Nadányi János, Istvánffy Miklós és Antonio Bonfini. Gunesch foglalkozott Erdély 17. századi történetével, a Magyar Királyság bukásával, az erdélyi szászok eredetével, de két helytörténeti művet is hagyott az utókorra: egy medgyesi krónikát ( Kleinwinzige Medwischer Chronik) és egy szász- sebesi évkönyvet (Annales Sabesienses). 55 Vö. Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 42-45. 56 CFLO, 1848.11. 57 Supplementa Andreae Gunesch, Pastoris Sabaesiensis, ad Cancellarii Johannis Betlenii Historiam Transsilvaniae ab anno 1630-1663. quatuor libris congestam atque tam anno 1663 quam anno 1664. sine commemoratione loci typis editam. In: CFLO, 1848. II. 1-135. 58 Vö. 24. jegyzet. 59 Szegedi, 2002. 226-231. 60 Armbruster, 1991.197-198. 90
