Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények II. FÜGGELÉK A Hontpázmány nemzetség tagjainak pecsétjei 1526-ig (Katalógus) Jelen adattárban a Hontpázmány nemzetség és az abból kiszakadt családok tagjaihoz köthető, Mohács előtti pecséteket igyekszem számba venni. Módszeres gyűjtést végeztem a Collectio diplomatica Hungarica c. digitális korpusz (DL/DF adatbázis) 2011. augusztus 31-ig közzétett felvételei ( http://mol.arcanum.hu/dldf ) alapján a Magyar Országos Levéltár (MÓL) Diplomatikai Levéltárának anyagában, továbbá a három legnagyobb hazai pecsét- másolat-gyűjteményben: a MOL V szekciójában, továbbá a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézete gyűjteményeiben. Az egyebütt őrzött pecséteket csak a szakirodalom alapján gyűjtöttem össze. A feltárt pecséteket a nemzetség ágai (családok) szerint csoportosítva írom le: ezek megállapításához Engel Pál genealógiai táblázatait használtam (Engel, 2001. Hontpázmány nem, 1-17. t.). Az egyes ágakon (családokon) belül személyenként haladok, a sorrendet itt az egyes pecséttulajdonosoktól fennmaradt legkorábbi pecsétek kronológiai rendje adja. Ezen szabály alól csak akkor tettem kivételt, ha a katalógusban szereplő valamelyik családtagnak a feleségétől is ismerünk pecsétet: a hitvest ugyanis ilyenkor a kronológiai rendtől függetlenül, közvetlenül a férje után soroltam be. A személyek családnevét (ragadványnevét) a katalógusban annak adattári jellege miatt — dolgozatom szövegével ellentétben — teljes formában adom meg, ahogy az oklevelekben szerepel: tehát pl. Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond, gimesi Forgács Bódog. A személyek nevében a zárójeles sorszámok — pl. Forgács (II.) Péter — viszont dolgozatom szövegéhez hasonlóan itt is arra utalnak, hogy az illető az adott ágon (és nem az adott alágon) belül hányadikként szerepel a hasonló keresztnevet viselő családtagok sorában Engel fent idézett genealógiai táblázatain. Egyazon személy eltérő nyomóval készített pecsétjeit első előfordulásuk sorrendjében tárgyalom. A pecséteket csakis akkor minősítem hivatali (pl. országbírói) pecsétnek, amennyiben erre a körirat vagy az oklevelek corroboratiója egyértelmű utalást tesz; egyébként beérem a formatipológiai meghatározással (nagypecsét — [kisebb] pecsét — gyűrűs pecsét). Az egyes pecsétek leírása során ugyanazt a módszert alkalmaztam, amelyet Az Osl nemzetség címerváltozatai a középkorban c. dolgozatomban (Körmendi, 2010. 13.). A pecséttulajdonosok legfontosabb életrajzi adatait — apjuk azonosítását, legkorábbi és legkésőbbi forrásos említésük időpontját és haláluk valószínű idejét — Engel már többször említett genealógiájának vonatkozó táblázatai alapján közlöm, ám erre nem utalok minden alkalommal külön. Az egyes pecsétek leírása során először a pecsét alakját és méretadatait adom meg (A); az utóbbiak azonban természetesen elmaradnak, amennyiben csak töredékes lenyomatot ismerek. Ezt követi a pecsétmező (M) leírása: ennek során az egyszerűség kedvéért minden esetben heraldikai értelemben használom a „jobb" és a „bal" irányjelölést. A köriratokat (K) a Kubinyi András által megfogalmazott irányelvek szerint rögzítettem (Kubinyi, 2001. 137-138.), a majuszkulás feliratokban szereplő unciálisokat azonban kisbetűvel jeleztem. Az egyazon pecsétnyomótól ránk maradt lenyomatokat kronológiai sorrendben, sorszámozva tárgyalom (Pld/1, Pld/2 stb.), megadva az eredeti irat és az esetleges pecsétmásolat jelzetét, továbbá — amennyiben ismerek ilyet — a pecsétlenyomatról 44
