Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények ban: „a régi paizsalakot nagyon is egyszerűnek találták akkor, a midőn Zsigmond király udvara nemeseinek, a kik őt külföldi utazásaiban és hadjárataiban kísérték, díszesebb és tetszetősebb czímereket adományozott."95 5. Összegzés A források áttekintése egyértelműen igazolta Csorna József azon megállapítását, hogy a Hontpázmány nemzetség közös címere felfelé néző holdsarlót ábrázolt, szarvai között hatágú csillaggal, hiszen a középkorban a genus legtöbb ága ilyen jelvényt használt. Abban viszont már nem értek egyet Csornával, hogy ez a változat egyszersmind a nemzetség „ősi" — vagyis eredeti — címere is lett volna. A ránk maradt emlékeken egyfelől előbb jelennek meg azok a címervariánsok, amelyeken csak a csillag vagy csak a félhold látható, másfelől a címerek fejlődés- történetének európai párhuzamai is azt valószínűsítik, hogy ezek az egyszerűbb jelvények korábban alakulhattak ki, mint a mindkét égitestet tartalmazó, összetett változat. Elképzelhetőnek tartom ugyanakkor, hogy a Forgács-ág első ízben 1299-ben adatolható, félholdas címerének megjelenése előtt a szentgyörgyi ág pajzsán szereplő csillagot az egész Hontpázmány nemzetség címerének tekintették. A Szentgyörgyiek sokáig kitartottak eredeti címerük mellett, de a család története során három ízben is kimutatható címermódosítás. Előbb a 14. század végén az idősebb szentgyörgyi ág alakított ki a rokonságétól eltérő címert a pajzsmező harántosztásával, majd 1470 körül az ifjabb szentgyörgyi ág vett használatba négyeit pajzsot, amelynek második és harmadik negyedében egy koronás sas látható. Végül 1505-ben ugyanez a koronás sas már a családi címer fő motívuma lett. A Forgácsok félholdas címere a 15. század elején már egy növekvő nőalakkal kiegészítve, összetett sisakdíszként bukkan újra elénk. A középkor végére a sisakon ábrázolt növekvő szűz vált a család címerének fő motívumává, a félhold — helyesebben: a két félhold, hiszen a szimmetria kedvéért a nőalak mellett mindkét oldalon megjelenítettek egy-egy holdsarlót — másodlagos címerelemmé süllyedt. A címerek mázhasználatával kapcsolatban a 14. század végétől rendelkezünk érdemi adatokkal: a külföldi címerkönyvek, illetve a magyar királyok által kibocsátott armálisok alapján mind a Forgácsok, mind a Szentgyörgyiek pajzsa kék mezőben ábrázolhatta a címermotívumot: az előbbi család esetében az ezüst sisakra ültetett, vörös ruhás nőalakot, feje mellett egy-egy ezüst holdsarlóval, az utóbbiak esetében pedig az arannyal és vörössel harántosztott (egy esetben pedig tisztán arannyal festett), hatágú csillagot. A nemzetség kevésbé jelentős ágainak közös címere a 13. század végén alakulhatott ki, a szentgyörgyi ág és a Forgács-ág motívumainak egyesítésével. A kisebb ágak alighanem ezzel is a módosabb és befolyásosabb rokonokkal való atyafiságukat akarták hangsúlyozni. Azt viszont legfeljebb csak találgathatjuk, 95 Csoma, 1910. 50. 28
