Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények A család címerének mázaival kapcsolatban a 14. század végétől viszonylag nagyszámú színes forrásra támaszkodhatunk: ezeken a csillag arannyal és vörössel harántosztott formában jelenik meg. A pajzsmező — az idősebb szentgyörgyi ág vörössel és arannyal harántosztott címerét leszámítva — mindig kék. A külső ékítmények közül csak a pajzsábrával szorosan összefüggő sisakdísz használatát lehet következetesnek mondani. Legarchaikusabb formájában, a 14. század közepén pusztán a pajzsban látható hatágú csillagot ismételte, majd a 14. század végén pávatollforgóval bővült, III. Frigyes császár 1459-ben a császári koronába foglalta. A sisakdísz fejlettebb, összetettebb új formái megjelenésüket követően a család valamennyi ágán rövid időn belül leváltották a régebbieket. A pajzstartók megválasztásában már nem mutatható ki ilyen egyértelmű tendencia. A család négy tagjától összesen hét olyan pecsétet ismerünk, amelyen telamónok is szerepelnek. Az idősebb szentgyörgyi ágból való (V.) Tamás országbírói pecsétjének 1385-ból ránk maradt, kopott lenyomatán a pajzs mögött talán egy emberalakot gyaníthatunk (Kat. 7.6.1.). Az ifjabb szentgyörgyi ágból származó (VI.) Péternek 1498-1517 között négy pecsétjén is megjelennek pajzstartók. Ezek három esetben azonosak: a pajzs két oldalán álló heraldikai griffek (Kát. 7.17.4., 7.17.9., 7.17.12.), akárcsak (VI.) Péter hitvese, Waldstein Zsófia 1507-ben és 1508-ban használt pecsétjén (Kát. 7.18.1.). Mégsem beszélhetünk arról, hogy Szentgyörgyi (VI.) Péter címerének pajzstartói egyértelműen két griff lett volna, hiszen ugyanő 1504-ben viszont olyan pecsétet használt, amelyen a telamón a pajzs mögött álló angyal (Kát. 7.17.11.). A pajzstartók megválasztásában tehát semmilyen családi hagyományt nem lehet kimutatni, azok valószínűleg inkább a címertulajdonos változó ízléséhez igazodtak. 3. A Forgács-ág címerváltozatai 3.1. Források A család tagjainak címerviseléséről tíz középkori emlékünk alapján kaphatunk képet. Hét személy összesen nyolc, eltérő lenyomató pecsétjét, Forgács (I.) Gergely sírkövét és II. Lajos királynak a Forgács család több tagja részére kibocsátott címerújító oklevelét veszem ebben a fejezetben górcső alá.63 63 A dolgozatom függelékéként közölt pecsétkatalógusban azonban nem nyolc, hanem tizenkét pecsétet kötök a Forgács-ág tagjaihoz. Az eltérésnek két oka van. Egyfelől gimesi Forgács (I.) Péter 1422-ben használt pecsétje 1454-ben fia, (IV.) János, majd 1489-ben unokája, (I.) Gergely kezén tűnik fel (Kát. 5.3.3., 5.5.2., 5.8.1.) — ebben az esetben tehát egyazon pecsét három jelzőszámmal is szerepel a katalógusban. Másfelől Hontpázmány nb. (I.) János budai prépostként, ill. kalocsai érsekként 1278-ban, ill. 1280-1299 között használt pecsétjeit (Kat. 5.1.1., 5.1.2. sz.) a családi címer rekonstrukciójánál nem veszem figyelembe, mert ezeken nincsen olyan részlet, amelyet egyértelműen heraldikai motívumként azonosíthatnánk. A szakirodalom által a Forgács család címereként azonosított ábrázolások közül két további emléket is kirekesztek. A kassai Szent Erzsébet templom szentségházának nyugat felé néző rácsos ajtaján látható, 1469-1473 közé keltezhető címer 20
