Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban

Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai n középkorban

alkalmas arra, hogy a család egyes tagjai általa megkülönböztessék magukat a többiektől. Másfelől pedig azért nem beszélhetünk címertörésről, mert a családnak egyetlen olyan alága sem volt, amelynek tagjai következetesen csakis haránt- osztott formában viselték volna pajzsukon a csillagot (a pecsétek apró felületén amúgy sem volt lehetséges ilyen finom részletet megjeleníteni)

A 13. század végén és a 14. század első felében Európa-szerte — de különösen német területeken — megfigyelhető a címerábrát ismétlő sisakdíszek divatjának gyors elterjedése: egyrészt ekkoriban tűnnek fel az első összetett heraldikai kompozíciók (amelyekben a pajzs fölött sisak, azon pedig sisakdísz is látható), másfelől kialakul a kimondottan sisakdíszt ábrázoló sisakpecsét típusa.49 A Szentgyörgyi és Bazini család címerképét, a hatágú csillagot első ízben Szentgyörgyi (II.) Sebes 1345-ből való pecsétjén (Kát. 7.5.2. sz.) figyelhetjük meg sisakdíszként. Érdekes, hogy a család többi tagjától a 14. századból nem maradt fenn sisakdíszes pecsétlenyomat, pedig három személytől összesen hat további pecsétet ismerünk. Szentgyörgyi (V.) Tamásnak például négyfajta eltérő pecsétje maradt ránk, és ezek egyikén sem szerepel sisakdísz — Gelre herold címerkönyvében viszont olyan címerrel szerepel, amelyben a pajzsra ültetett csöbörsisak csúcsán nemcsak a címerábra ismétlődik meg, de a sisakdíszül szolgáló hatágú csillag legfelső ágát ráadásul pávatollforgó is díszíti. Ugyanilyen pávatollforgós sisakdíszt tulajdonít a 14/15. század fordulóján vagy inkább a 15. század első harmadában a Szentgyörgyi és Bazini család tagjainak az arlbergi Szent Kristóf testvérület kódexe, és hasonlót véstek Bazini (II.) György 1426-i sírkövére is.50 Amikor pedig III. Frigyes császár 1459-ben kibővítette Szentgyörgyi (III.) György és két fia címerét, az új sisakdíszben mind a hatágú csillag, mind a pávatollforgó helyet kapott. A család címerében a 14/15. század fordulóján megjelenő tolldísz tehát a 15. század első felében mind az idősebb szentgyörgyi, mind az idősebb bazini alág címerében állandó elemmé szilárdult: azokon a korabeli ábrázolásokon, amelyeken a Szentgyörgyiek vagy a Baziniak pajzsa fölött sisakdísz is látható, minden esetben szerepel.

Mielőtt ezek után a 15. századi közepi változások bemutatásával folytatnám, néhány megjegyzés erejéig még vissza kell térnem a 14. század végének fejleményeire. Halvány nyomok arra mutatnak ugyanis, hogy a pávatollforgós sisakdísz megjelenésével nagyjából egyidőben az idősebb szentgyörgyi alág címertörést hajtott végre, vagyis megpróbálta a saját jelvényét megkülönböztethetővé tenni az idősebb bazini alágétól. Forrásaink egybehangzó tanúsága szerint a Szentgyörgyi és Bazini család közös címerének legarchaikusabb (13-14. századi) változata a csillagot osztatlan mezejű (egyszínű) pajzsban ábrázolta. Szentgyörgyi (V.) Tamás 1385-ből ismert országbírói nagy pecsétjén, valamint 1385-ben, illetve 1394-ben használt magánpecsétjein viszont a pajzs harántosztott, a csillag pedig

49 Pastoureau, 1976. 33-34.; Pastoureau, 2003. 207.

50 A pávatollforgót Csorna és Vajay is sommásan „hatalmi jelvénynek" minősíti (Csoma, 1995 [1904], 1243.; Vaiay, 1969. 283.), ám hogy mire alapozzák ebbéli véleményüket, azt nem részletezik.

15