Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Műhelymunkák - Vass Gergely: A rubeltől a dollárig. Szovjet-magyar szakértői tárgyalások a dollárelszámolásról. 1987-1989
Műhelymunkák hagyja a vállalatokat exportérdekeit módon, önállóan külkereskedni. A három elkülönült piac (belföldi piac, KGST-piac, tőkés piac) háromféle különböző igényt támaszt a gazdasággal szemben, ami fölöslegesen szabdalja szét az erőforrásokat, és áttekinthetetlen viszonyokat hoz létre a termelésben. Mindez így együttesen pedig a belső reformok hatásait is lerontja. A tanulmány tehát kimondja, hogy a végső cél minden országban „az áru- és pénzviszonyok aktív alkalmazására épülő gazdasági szabályozók működtetése", vagyis a piac lenne. Mivel azonban a többi szocialista ország még nem törekszik erre, átmenetre van szükség. Az első szakaszban (1988-1990) a transzferábilis rubel pénzfunkcióinak erősítését javasolja, például a valóban transzferábilissá tételt, illetve a kölcsönös tartozások évente növekvő hányadának keményvalutára váltását. Ekkor még szimbolikus okokból az ECU vagy az SDR (az Európai Gazdasági Közösség, illetve az IMF elszámolási pénze) jön szóba, a dollár nem. A második szakaszban (1991-től) mindenhol kialakul az önálló vállalati külkereskedelem és az egymásra átváltható konvertibilis nemzeti valuták rendszere; a kormányzati tervkoordináció már csak a stratégiai áruk esetében játszik szerepet. Végül a szöveg a távoli jövőben a KGST piaci alapú szabadkereskedelmi övezetté fejlődését vizionálja, egyenesen a nyugat-európai Közös Piac mintájára. Míg a megoldási javaslatok magukon viselik a kor bélyegét, az indoklásban a piacgazdaság céllá tétele és a KGST kényszerzubbonyának levétele meglepően jól előrevetíti a későbbi retorikát. Felbukkan továbbá az átmenet problémája is: az az időszak, amikor Magyarország már egyre inkább piacosodó gazdaságát a többi KGST-tagállam tervgazdaságához kell illeszteni.14 Mint említettem, a bizottság egy szűk évvel később, 1988 augusztusában kezdett működni, és 1989 augusztusában oszlott fel. A fenti célokat végig tartották, az oda vezető út azonban a mindenkori szovjet és magyar környezet állásfoglalása függvényében többször és többféleképpen változott. A kezdeti puhatolózásokat követően 1989 első hónapjaiban négy forgatókönyvet dolgoztak ki részleteiben, és ezeket államközi tárgyalásokon is képviselték. A fő kérdés mindegyik esetben az volt, hogy vajon miként lehet egy piaci gazdaságot, ahol egyre inkább önálló vállalatok kereskednek, egy központosított kereskedelmi rendszerű terv- gazdasághoz illeszteni; és vajon ez az illesztés átmeneti vagy hosszútávú megoldás lesz-e. A szabad dollárkereskedelem forgatókönyve egyszerűen a dollárban történő elszámolást jelentette, így tehát áttérést a KGST-árakról a világpiaci árakra, illetve az külkereskedelmi tárgyalások és kötelezettségvállalások szintjének leszállítását az államokéról az önálló vállalatok szintjére. Ez azonnali forgalom- csökkenést és jelentős magyar cserearány-romlást (azaz a szovjet pozíció javulását) jelenthetett, amiért a magyar fél kompenzációt próbált kicsikarni. A dollár- klíring-tervezet15 szerint átmeneti időre (kb. 5 évre) két árucsoportot alakítanának 14 XIX-L-l-mmm 68. d. 2. 1.1987. október 30. A reformgondolatok természetesen a korabeli magyar közgazdasági gondolkodásban gyökereznek. Vö.: Szamuely-Csaba, 1998. 15 Klíring: az egymással elszámolásban levő felek készpénz-fizetés nélkül, a szállítások egymás ellenében történő beszámításával rendezik követeléseiket és tartozásaikat. Végül csak az egyenleget számolják el készpénzben. Klíringvalutának hívják a számolás pénznemét. 266
