Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? A szocialista jellegű mező- gazdaság végnapjai és a kárpótlás utáni gazdálkodás néhány sajátossága
Forrásközlések hibájaként sem, hiszen az egyes gazdálkodók, parasztok termelési körülményei, életmódbeli és mentalitásbeli jellemzői annyira eltérnek egymástól, hogy nemigen beszélhetünk csoport-homogenitásról.35 A történeti munkák elmaradása pedig minden bizonnyal visszavezethető arra is, hogy sokan még rövidnek látják az időtávlatot egy részletesebb elemzés elvégzéséhez. Az azonban, hogy a mezőgazdaságból élők egyes csoportjainak élete mennyire eltérő lehet egymástól, s ennek megfelelően mennyire másként alakult a sorsuk a rendszerváltás utáni években, jól megragadható az etnográfusok, szociológusok által publikált esettanulmányok révén. Az alábbi két esettanulmány az agrártermelők egy-egy csoportjának alkalmazkodási képességét mutatja be a megváltozott viszonyok között. Elsőnek a kiskanizsai (Kiskanizsa Nagykanizsa egyik — mind kiterjedésére, mind pedig lakosságszámát tekintve — legjelentősebb városrésze) kistermelőknek, az úgynevezett „sáskákénak a történetét választottam, melyet Molnár Ágnes etnográfus tanulmánya dolgoz fel.36 A szerző három gazdálkodónak, egy gabonatermelőnek, egy tehenészettel és egy virágkertészettel foglalkozónak a helyzetét mutatja be — általuk a többi kistermelő sorsára is rálátunk — az 1970-es évektől az 1990-es évekig. A '70-80-as években a kiskanizsaiak nagy része „belépett" a második gazdaságba. Terményeikkel a Dunántúl élelmiszerrel gyengén ellátott városait keresték fel. Tevékenységük annak ellenére is gyümölcsöző volt, hogy az eladási árba csekély mértékben vagy egyáltalán nem kalkulálták be saját munkájukat. Miután a sáskák szorgalmához a '90-es évek szabadabb politikai légköre is társult, úgy tűnt, nagymérvű fejlődésnek indulnak vállalkozásaik. A rendszerváltás előtti időszakban is földműveléssel vagy állattenyésztéssel foglalkozók egy része, közvetlenül az egypártrendszer összeomlása után sem hagyott fel jól jövedelmező mellékállásával, sőt, miután a '90-es évek eleje általában kedvezett annak, hogy földbérlet és -vásárlás útján bővítsék, valamint például a monokultúrás termelésre történő átállással fejlesszék a gazdaságot, többük esetében főfoglalkozássá vált a gazdálkodás. Emellett azonban nem volt egyedi jelenség az sem, hogy a földtulajdonosok a már meglévő és a kapott földek bérbeadásával abbahagyták a gazdálkodást, illetve akadtak olyanok is, akik életkoruk vagy egyéb okok miatt egyszerűen felszámolták a gazdaságukat. A kezdeti kecsegtető kilátások után a kiskanizsai kistermelőknek a 1990-es évek közepétől mind több negatív hatású makro- és mikrogazdasági tényezőt kellett számításba venniük. Ilyen volt például az agrárolló szétnyílása, az ipari termékek és az energiahordozók árának emelkedése, melyeket alig tudtak beépíteni az árba. Megcsappant a fizetőképes kereslet és erősödött a belső konkurencia, ugyanis az egykori felvásárló helyek közül sok a gazdasági struktúra átalakulása/átalakítása miatt rossz helyzetbe került, külső konkurenciaként pedig megjelentek a változó minőségű dömpingáruk. Mindezek következtében a nem korszerűsítő, hagyományos technikával termelők lassan lemorzsolódtak, nem bírták a versenyt más piaci * 30 35 Lovas, 2006.113. 30 Molnár, 2005.127-137. 248
