Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? A szocialista jellegű mező- gazdaság végnapjai és a kárpótlás utáni gazdálkodás néhány sajátossága

Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés?

zöldséget termeltek, lábasjószágot, vagyis baromfit neveltek, tojást termeltek, illetve sertést tenyésztettek. A nagyüzemek, a téeszek pedig a gépesített ágazatokban zajló termelésszervezést, a szántóföldeken zajló növénytermesztést, azon belül a takarmánytermelést, az áruértékesítést és a szállítást vállaltak magukra. Ebből az igen erős egymásrautaltsági, illetőleg együttműködési felállásból nem volt kivehető ki egyik pillér sem következmények nélkül, az ugyanis összedőlés- sel fenyegette a rendszert.5

A termelésnek ez a módja nem korlátozódott csupán a falusi környezetre, hanem mint Ispán Ágota Lídia is írja Leninváros, a mai Tiszaújváros kapcsán, az a városokban is megjelent: „A konyhakertek, veteményeskertek megjelenése már a város létrejöttekor megfigyelhető volt az üres, építésre (ideiglenesen) be nem fogott területeken. Például a nyolcemeletes épületek előtt vagy a leendő ifjúsági park helyén."6 Leninváros lakói nem elégedtek meg a növénytermesztéssel, állatokat is tartottak, sőt, sertést vágtak és füstöltek a városi környezetben, amihez persze ólakat és füstölőket is építettek. A helyzetet végül a városképi, közegészségügyi szempontok miatt úgy oldották meg, hogy a város vezetősége először a város határában mért ki parcellákat a kiskerteknek, majd amikor az már nem bizonyult elegendőnek az igények kiszolgálására, azt szorgalmazták, hogy a környező falvak zártkertjeiben próbálkozzanak meg a földszerzéssel.

Az 1970-es évek végén kezdődött el az a folyamat, amely végül a mezőgazdaság átalakulásával tetőzött. A válságjelenségek első részét az ország adósságállományának drasztikus megnövekedése okozta; 1978-ra már nyolc milliárd dollár volt az államadósság. Egyrészt az addig meglévő adóssághalmazt a magyar gazdaság nem tudta a megfelelő ütemben törleszteni, másrészt Magyarország szempontjából a világpiacon is kedvezőtlen folyamatok zajlottak. A kormányzat részéről az eladósodottság mértékének csökkentésében kiemelt szerepet szántak a mezőgazdaságnak. Az állam oly módon igyekezett plusz bevételre szert tenni, hogy a magyar mezőgazdasági termékeket mindinkább konvertibilis valutáért próbálta meg eladni, vagyis jelentősen növelte a nyugatra irányuló exportot: a külföldi eladások megugrását jelzi, hogy az 1980-as évek során az export nagysága 700 millió és egy milliárd dollár közötti összeggel volt több a mezőgazdasági importhoz képest.7 S bár a módszer egy ideig működött, még az ipar támogatására is futotta belőle, az adott keretek között nem volt sokáig tartható. Jelentősen csökkenni kezdett például a mezőgazdasági szektorba addig áramló források mértéke, a támogatások apadása pedig leginkább a beruházásokat, fejlesztéseket

5 Estók-Fehér-Gunst-Varca, 2008. 321-322., 330.

6 Ispán, 2009. 303-304. A városi háztáji kapcsán mindenképpen meg kell említeni, hogy az nem a belső piacra vagy exportra történő árutermelésbe kapcsolódott be, hanem sokkal inkább a saját szükségletek ellátását és a faluról városba költözött lakosság föld és állattartás iránti nosztalgiáját tükrözte. Nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy a városlakók a háztáji révén könnyebben és nem utolsósorban az egyéb beszerzési lehetőségekhez képest olcsóbban jutottak hozzá jó néhány terményhez, húsáruhoz.

7 Varga, 2008. 225.

241