Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Simon István: Egy kiegyezés vége. Reformok és illúziók

Simon István: Egy kiegyezés vége

Nyers szerint — a központi cselekvés mellett lehetne egy olyan hajtóerő, amely megmentheti a szocializmus maradék hitelét, vonzerejét a társadalom többsége előtt. „Az elmúlt évek közmegegyezésének pillérei már nem elegendők a jelenben és a jövőben." Az egyik fő pillér, a gazdasági fejlődés és az életszínvonal javulása, majd megőrzése összeomlott. A másik fő pillér, az „élenjáró szocialista reform-ország" képe és tudata meggyengült. Ezért a társadalmi párbeszéd szerepét kell növelni, elmélyíteni.

Kádár ösztönösen is felismerte a veszélyt... A Nyers által felvállalt új szellemi kezdeményezés retorikájában egy felújított '68-as mechanizmusként is értelmezhető volt, a külső és belső adottságok azonban megváltoztak: 1988 nem 1968.

Kádár nem ismerte el a rendszer válságát, sőt, szerinte már pozitív folyamatok tapasztalhatók, és határozottan negatívan szólt az alternatív „társadalmi kez- deményezésekről"(elsősorban az MDF-ről), amelyek veszélyeztetik a párt vezető szerepét, és ezzel a szocializmus ügyét is. Úgy foglalt állást, hogy az „Új Márciusi Front"12 még nem aktuális, mert „kiengedné a szellemet a palackból".

Nyers „szocializmus" értelmezése, felfogása — a megoldás, válságkezelés perspektívájában — már teljesen értelmezhetetlen volt Kádár számára. A kádári kiegyezés addigi kereteinek, tartalmának kiüresedése, hiteltelenné válása, ösz- szeomlása politikai vákuumot hozott létre, amelynek megszüntetéséhez sokkal szélesebb kiegyezésre volt szükség. Az alternatív elképzelések meghallgatása, beemelése a társadalmi párbeszéd kereteibe jelenthette csak a szélesebb és egyúttal eredményes összefogás lehetőségét. Nyers elképzelése a „hallgattassák meg a másik fél is" alapján a Hazafias Népfront szervezetét egy valódi szövetségi politika, összefogás terepévé kívánta tenni, meghaladva az addigi kommunista gyakorlat rutinját. A Politikai Bizottság 1988. március 22-ei ülése viszont határozatban utasította el a „pártszerűtlen" kezdeményezést.13

A „több szocializmust, több résztvevővel" folyamatának főbb állomásai, fontos jelképpé váló mozzanatai ismertek, feldolgozottak. Az MSZMP majd MSZP által14 irányított, felügyelt hazai peresztrojka — külső és belső erővonalak egybeesésének köszönhetően — egy többpárti, kapitalista parlamentarizmusnak adta át a helyét 1990 tavaszán, az 1945 ősze óta első szabad választással.

12 A Márciusi Front 1937. március 15-én alakult. A népi írók szellemi törekvéseit mozgalmi keretekbe foglalva fogalmazta meg a társadalmi reformok legfontosabbnak tartott, elkerülhetetlen lépéseit.

13 MOL M-KS 288. f. 288. 5. cs. 1022. ő. e. A Politikai Bizottság „úgy foglalt állást, hogy elítéli az »Új Márciusi Front« megalakítására irányuló kezdeményezést, amely fellépés a párt politikájával és vezető szerepével szemben".

11 Nyers Rezső, mint az MSZP elnöke nyilvános levélben megfogalmazott felhívással fordult a (volt) MSZMP tagokhoz 1989. október 19-én. Ebben a „felvilágosult, demokratikus, baloldali szocialista párt" alapfilozófiájának a demokratikus szocializmust jelölte meg, amely „nem lehet sem sztálini szocializmus, sem restaurált kapitalizmus".

231