Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra
Forrásközlések becsapottnak érzik magukat. A budapestiek szóvá tették, hogy a rádió október 16-i 16.00 órás hírei félretájékoztatták az embereket, amikor bejelentették a testület jogutód nélküli megszüntetését. Több helyen — mint Szabolcs-Szatmár, Vas, Nógrád megyében és a fővárosban — ideges a hangulat: vitatják, helyes volt-e a kormány állásfoglalása. A Bács-Kiskun megyei parancsnokok véleménye: a kormány feláldozott bennünket azért, hogy a helyén maradhasson. Ugyanott megfogalmazták azt is, az ország vezetői bűne, hogy a Munkásőrség ide jutott. Nógrád megyében azt kifogásolják, hogy a miniszterelnök két héten belül megváltoztatta a véleményét a testület szükségességéről. Ugyanők úgy látják: az lett volna a korrekt eljárás, ha az MSZMP még májusban megköszöni a munkásőrök tevékenységét és akkor indítványozza a testület feloszlatását — de ehhez nem volt bátorságuk. Pest, Szabolcs megyében megfogalmazódott: a munkásőrök úgy érzik, nem ismerték el több mint három évtizedes munkájukat, amelyet a társadalom érdekében tettek. Politikai hibának tartják az ilyen értéket hordozó közösségek felszámolását. Ugyancsak Pest, Tolna és Csongrád megyében vetődött fel: a munkásőrök nem értik, miért alakult ki a magyar társadalomban a munkásőrellenes hangulat, mivel a testület soha nem adott okot arra, hogy félni kellett volna a munkásőröktől. A Nógrád megyei parancsnokok véleménye: nehéz akkor felemelt fejjel járni, amikor mi lettünk az „első számú közellenség". A munkásőrök többsége várja a parlament döntését. Megoszlanak a vélemények arról, hogy amennyiben a parlament elfogadja a honvédelmi miniszter törvényjavaslatát, hányán vállalnak majd szolgálatot az önkéntes területi véderőben. Vas megyében például olyan a közhangulat, hogy a létrehozandó új szervezetben nem vállalnak feladatot. Győr-Sopron megyében elhangzott olyan megjegyzés, hogy „lapátos katonák nem akarnak lenni", ám az állomány várhatóan 40 százaléka átlépne az új védelmi szervezetbe. Az önkéntes védelmi erőről egyébként Békés megyében még senki nem tud semmit, de változatlanul abban bíznak, hogy a fegyver náluk marad. Nógrádban viszont erről úgy gondolkodnak: ha már meg kell válni a fegyverektől, ne alázzák meg a munkásőröket azzal, hogy velük szállíttatják el azt. A Baranya megyei parancsnokság azt jelezte, hogy a munkásőrök többsége vállalna szolgálatot az új szervezetben is. A hivatásos és a polgári alkalmazott állomány döntő többsége általában megnyugvással fogadta, hogy a kormány gondoskodik egzisztenciájukról. Bács-Kiskun megyében nem tartják megnyugtatónak ezt a szűkszavú ígéretet. Somogy megyében azt tervezik, maguk gondoskodnak jövőjükről. Az egységek többségében a szolgálatellátás folyamatos, a parancsnokok azonban jelzik, hogy a közeljövőben néhány helyen ez nehézségeket okoz. Budapest, 1989. október 19. B o r z á k Lajos s. k. MOL XIX-A-98-1989. október 19. (267. d.) 214