Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra
Forrásközlések rendelte el.20 A Munkásőrség országos parancsnoka október 2-ai állásfoglalásában lényegében csak tényeket állapított meg, valamiféle bizonytalan, a jövőre vonatkozó tanulságféle levonásával: „A tüntetés békés volt abban az értelemben, hogy tettlegesség egyik oldalról sem következett be. [...] Az állomány eddig csak nézője volt az eseményeknek, közbeavatkozásra nem volt szükség. [...] Ugyanakkor le kell vonni a legfontosabb tanulságokat, egy hasonló helyzetre jobban fel kell készülni." Ezt követően az állásfoglalás megfogalmazta az alapvető célt is: „A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új, baloldali felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására." A meghátrálást tükrözte, hogy az október 2-ai Parancsnoki Tanácsülés véleményének megfelelően Borbély Sándor utasította a propaganda és sajtó osztály vezetőjét a „Munkásőr eskü" szövegének módosítására és a módosított eskü decemberi egységgyűlésen való alkalmazására.21 1989. október elején tehát — a folyamatos hátrálás mellett is — szinte biztos volt jövőjében a Munkásőrség parancsnoki kara, hiszen „még egységes, ütőképes szervezet", s a „decemberi egységgyűléseken tájékoztatni kell az állományt a testület tervezett reformjáról". Néhány nap múlva azonban már érzékelhették, hogy hamarosan véget ér a szervezet működése. Dósa István október 6-án a budapesti és a Pest megyei munkásőr objektumok fokozott védelmének érdekében a hivatásos állomány részére öt tárral (150 db lőszer) AMD géppisztolyok kiosztására, illetve megerősítő szolgálat szervezésére utasította a parancsnokságokat.22 (Az intézkedés vélhetően összefüggött az október 6-ára összehívott MSZMP kongresszussal is.) Október 12-ei 041. számú parancsnokhelyettesi intézkedésében pedig már a teljes állományt illetően hívott fel az éberség, a biztonság fenntartására, és a hétvégi szolgálat ellátásával a hivatásos állományt bízta meg (a társadalmi állományban kevéssé bíztak). A legárulkodóbb jel azonban az az utasítás, hogy a „munkásőrök és munkásőr jelöltek felkészítését szüneteltessék".23 A parancsnokhelyettes döntései mögött azonban már az október 4-ei minisztertanácsi ülésen24 elhangzottak ismerete állt. Ebben az volt a legkevesebb, hogy Borbély Sándort — természetesen saját kérésére — október 31-ei hatállyal nyugállományba helyezték. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter pedig javasolta, hogy „ebben a hónapban elvi döntés szülessék a Munkásőrségről." Ennek a 20 A várható tüntetések miatt a fegyverrel ellátott objektumokban „folyamatos és megerősítő őrszolgálat" szervezésére adtak utasítást, kerülve az épületek előtti őrséget. MOL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/2. ő. e. 21 MÓL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/6. ő. e. L. ehhez a 2/a. sz. iratot! 22 MÓL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/1. ő. e. 369. d. 23 MÓL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/2. ő. e. 24 MÓL XIX-A-83-a 809. d. 1989. október 4-ei MT. A Borbély Sándor felmentéséről szóló javaslatot Raft Miklós, a MT Hivatalának elnöke még 1989. szeptember 28-ai keltezéssel írta alá, tehát az országos parancsnok leváltását már korábban elhatározták. L. még: 1123/1989. (X. 8.) MT sz. határozat a Munkásőrség országos parancsnokának felmentéséről. 196
