Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Közlemények közötti időszakra, amikor óriási mennyiségű történeti értékű iratanyag keletkezett a különböző döntéshozóknál.1 *** A szocialista korszak gazdaságában és társadalmában a „szociálpolitika" sajátos értelmezést és szerepet kapott. Megszűnt a társadalmi csoportok közötti nagymértékű differenciálódás, nem volt tömeges szegénység és munkanélküliség. A szociális ellátás feladatai erőteljesen megoszlottak az állam és a vállalati szféra között. Az állami szociálpolitika keretén belül a szociális ellátásnak csak egy része maradt meg állami, kormányzati keretek között (ingyenes oktatás, betegségi, baleseti és anyasági ellátás, családi pótlék stb.). A vállalati szociálpolitika nagymértékben összefonódott a foglalkoztatással, a munkavállalással, a kétkeresős családmodellel. Széles körű ellátási rendszer alakult ki (pl. üzemi étkeztetés, vállalati bölcsődék és óvodák, szociális segélyek, lakásépítési támogatás stb.), amely beépült a vállalatok finanszírozási rendszerébe. A hierarchikus gazdaság- irányítási rendszer felszámolta és kiiktatta a munkanélküliséget, de a '80-as évek közepétől a hatékonyság javítása érdekében a vállalatok takarékosabb létszám- gazdálkodásra kényszerültek. A '80-as évek végéig azonban a munkanélküliség még nem ért el jelentősebb nagyságrendet. A piacgazdaság kialakítása után a támogatások megszűnése, a vállalati átalakulások és felszámolások nyomán hirtelen lecsökkent a munkaerő-kereslet, tömeges létszámleépítésekre került sor. Az állam gazdaságpolitikájában háttérbe szorultak a szociális szempontok, a szociális feszültség széles körben érzékelhetővé vált. A vállalati szociális-jóléti ellátást az új vállalkozások jórészt lenullázták, arra hivatkozva, hogy az „nem vállala- ti/vállalkozási funkció", és nem fér össze a vállalkozások profitorientációjával. Ugyanez vonatkozott a szakszervezetek megítélésére is. A piaci rendszerre történő áttéréssel megszűnt a foglalkoztatási biztonság, és magas szinten állandósuló munkanélküliség alakult ki. A piacosítás és a privatizálás megteremtette a gazdaságtól funkcionálisan elkülönülő, relatíve önálló szociális intézményrendszer iránti igényt, amely képes az új problémák kezelésére. A legnagyobb gondot a finanszírozás jelentette, hiszen a csökkenő források miatt a szociális kiadások részarányának növekedése ellenére romlott a szociális ellátások általános színvonala. Fokozta a nehézségeket, hogy az átalakuló szociálpolitika egy időben kényszerült gyors megoldásokat igénylő „tűzoltómunkára" és az új intézményrendszer kialakítására. Az 1989-1990-es rendszerváltozás után gyakorlatilag megszűnt a többcsatornás lakáselosztási rendszer, az állami támogatások reálértéke csökkent, a lakásépítés visszaesett az 1950-es évek szintjére. A lakásállomány tulajdonviszonyai döntően megváltoztak, a bérlakások központi állami tulajdonból önkormányzati 1 A részletekbe menő feltáró munkát gátolta, hogy a rendszerváltozással kapcsolatos dokumentumok egészségügyi vonatkozású iratanyagának nagy része még nem került a levéltárba. 18
