Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Garadnai Zoltán: Francia vélemények a magyarországi átalakulásokról (1988-1990)
Forrásközlések A romániai rendszer változása megkönnyebbülést hozott Magyarországon az erdélyi magyar kisebbség helyzetére vonatkozóan (több mint másfél millióan vannak Erdélyben, és közülük harmincezren menekültek Magyarországra). Horn úr december 29-én Bukarestbe utazott. Az új román hatóságok megszüntették az elnyomást, de a bizonytalanság megmaradt, amit Kovács külügyi államtitkár úr megerősített január 12-én az európai igazgatónak. Horn úr látogatása után Celac román külügyminiszter úrral üzenetet cseréltek arra a rémhírre vonatkozóan, hogy az erdélyi magyar városokban a román tisztviselők a forradalom alatt lincselés áldozatai lettek. Ne felejtsük el, hogy a magyarok nagyon kértek minket, hogy emlékeztessük a románokat arra, hogy magyar részről milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak az erdélyi magyar kisebbség helyzetének a rendezésére. Prágával a nagymarosi gát kérdése maradt vitás, Lengyelországgal pedig most már rivális helyzetben van az ország a PHARE program miatt. Németország vonatkozásában a magyarok az egyesülést támogatják. Horn úr kijelentette, hogy „amíg Németország megosztott lesz, nem lehet egyesült Európáról beszélni". 3. Egyértelmű, hogy Magyarország továbbra is a Varsói Szerződéshez tartozik: Németh miniszterelnök a Védelmi Miniszterek Bizottsága előtt novemberben kijelentette, hogy „Magyarország a Paktum tagja kíván maradni, de mindent megtesz annak a modernizálása érdekében". A Magyarországon tartózkodó 60 000 szovjet katona kivonása már megkezdődött (10 000 katonát 1989-ben kivontak, és egy újabb 6000-es kontingens távozását jelentették be 1990 elejétől). A magyar közvélemény azonban a szovjet erők teljes kivonását várja, és az ország semlegességében reménykedik, amit az új prágai kormány éppen meghozott döntése is megerősített. Prága ugyanis tárgyalásokat javasolt Moszkvának a Csehszlovákiában állomásozó szovjet csapatok teljes kivonására vonatkozóan. (A szovjet-csehszlovák tárgyalások január 15-én kezdődnek Prágában.) 4. Magyarország a külkereskedelmét továbbra is 45%-ban a KGST országaival bonyolítja, ebből a Szovjetunió 1/3-al részesedik. (A Szovjetunió 50%-ban látja el olajjal, gázzal és szénnel, és 30%-ban elektromos árammal.) A rubel zóna országaival a kereskedelem csökken az OECD és az Európai Közösségek országai javára. A Szovjetunió azonban továbbra is az első kereskedelmi partnere Magyarországnak, de az eladás 31%-ról 25%-ra csökkent, míg a vásárlás 30%-ról 27%-ra. Az NSZK megerősítette a második helyét, Franciaország a növekedés ellenére is csak a 10. helyen találja magát, mint vásárló, és 11. helyen, mint eladó. Szófiában a KGST összejövetelén (1990. január 9-10.) Magyarország határozottan elítélte a csehszlovákoknak azon javaslatát, hogy függesszék fel a szervezet működését. Magyar részről ismételten kérték, hogy a KGST-n belüli kereskedelem konvertibilis valutában történjen, és a bilaterális kereskedelem kiemelt helyre kerüljön. Eddig mintegy 700 vegyes vállalatot alapítottak a nyugati partnerekkel, és ez mintegy 364 millió dollár befektetést jelent. A privatizációs bevételek mintegy félmilliárd dollár bevételt jelentenek a kormány számára. 5. A magyar diplomácia egyre nagyobb aktivitást mutat:- az európai intézményekhez való közeledésben.- Az Európa Tanács kulturális egyezményéhez történő csatlakozás november 16-án, a hivatalos felvételi kérelem benyújtása, 1990. január végén történik, amikor — a következő közgyűlés alkalmával — Németh miniszterelnök bemutatja az országa gazdasági helyzetét.- A kapcsolatok mélyítése az Európai Közösségekkel. 1988-ban kereskedelmi szerződést írtak alá. 180
