Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Közlemények demokratizálni kell. Ez pedig csak művelt, szakmailag tisztán látó, toleráns vezető és értelmiségi réteg kialakításával jöhet létre. [...] A mai helyzettel szembenéző, örökölt művelődési apparátus feladata nem az adott statikusság megőrzése kell legyen — a stabilitás védelme címén —, hanem felvállalása a változásban való részvételnek, annak szolgálata, koordinálása, és ahol múlhatatlanul szükséges, ott vezérlése — szabályozása." A művelődéspolitikának felelős személyiségek alkotta közösségeket kell teremtenie. Erre a minisztérium ma még nem képes, mert „rettegésben van a társadalmi megítélését illetően", bár az ott dolgozók többsége felkészült ember és eredményes munkát végez. Nehéz azonban helytállni a „feltételhiányos helyzetben", az állandó megszorítások közepette, ahol a sikereket sem lehet meg- és átélni. Az eltérő érdekeket és a születő konfliktusokat jobban kell majd kezelni a tárcán belül.70 A felsővezetők körében is következtek be változások. Gazsó Ferenc miniszterhelyettes 1989 elején távozott a minisztériumból. Távozásának mikéntje erőteljes hullámokat vert nemcsak a kormányzati szervezetekben, de a sajtóban, sőt az Országgyűlésben is. Távozásának okát Gazsó a Minisztérium működési zavaraival indokolta, és visszautasította azokat a szerinte távollétében hangoztatott vádakat, hogy megfutamodásról és a bátortalan tett utólagos igazolása kísérletéről lenne szó. Egyértelműen leszögezte, hogy a minisztérium irányításában kialakult „tarthatatlan helyzet" késztette távozásra. „Mint ahogy nem titkoltam el azt a meggyőződésemet sem, hogy az oktatás és kultúra területén olyannyira szükséges reformok kibontakoztatása, a minisztérium vezetésének, személyi ösz- szetételének és szervezetének mélyreható változtatását igényli." A felsőbb szervekkel közölte, hogy kész addig a miniszterhelyettesi feladatokat ellátni, amíg „nem kerülhet sor olyan reformelkötelezett, megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező és a pedagógusok szimpátiáját élvező személy beállítására, akinek a tevékenysége biztosítékot jelenthet a közoktatásban elindított reformok folytatásához. Más kérdés és tőlem független, hogy felmentésem anélkül történt meg, hogy megüresedő helyemre kineveztek volna valakit."71 Czibere Tibor miniszter az Országgyűlés színe előtt igyekezett cáfolni a Minisztériumot ért vádakat. Állítása szerint Gazsó 1988. novemberi, a felmentését kérő levélben arra hivatkozott, hogy 1984-ben a miniszterhelyettesi megbízást nem tekintette életre szólónak, és eleve olyan feltétellel vállalta, hogy valamikor visszatér egyetemi oktatói munkájához. Ehhez az indokláshoz szóban sem fűzött hozzá semmit, főleg nem minősítette számára elfogadhatatlannak minisztere tevékenységét. Ráadásul miniszterhelyettesként teljes körűen intézkedett a miniszter nevében. „Tehát, ami az utóbbi, több mint öt évben a magyar közoktatásban történt, nem nélküle, és nem is ellenére, hanem az ő miniszterhelyettesi ténykedésének következtében ment végbe. Beleértve szervezési intézkedéseket is, a minisztériumi munkatársainak megválasztásától — a közoktatási terület kilenc 10 MOL XIX-I-9-C-2293-1988. 71 MÓL XIX-I-9-d-958-1989. 150
