Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén viszont „célszerű erkölcsileg" támogatnia a szakmai értékek érvényesülését. Az állami mecenatúra törekedjen az értékes alkotások létrehozását segíteni, életben tartani és a választékot növelni. Ehhez a támogatások reálértékét meg kell őrizni, az esetleges filmipari nyereség „kiszivattyúzásával" fel kell hagyni.63 A tervezetekben a szakfőosztályok nagyon sok kérdést tettek fel, jelezve ezzel azt a bizonytalanságot is, amely a nyolcvanas évek végén jellemezte a politikai életet. Az egyik szakértő szintén feltette a kérdést: „hogyan viszonyuljunk a közelmúlt — részben történetileg kialakult, részben csak deklarált — értékeihez? A társadalmi esélyegyenlőség, az elmúlt évtizedek talán legnagyobb, bár sokszor csak deklarált vívmánya a gyakorlat során válságba jutott, az ideológia szintjén pedig ellentmondásos kezelése figyelhető meg. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése mellett a korábban általánosan elfogadott és igazságosnak tartott társadalmi cél feladása hosszú távon is reménytelenséget szül, mert a jövő társadalmi igazságosságát is megkérdőjelezi."64 A kormányprogram kulturális fejezetének kidolgozása A művelődéskoncepcióhoz 1989 februárjában a Stark Antal államtitkár által kidolgozott művelődéspolitikai elképzelés még a régi idők szellemét tükrözte. E szerint a „szocialista állam nem mondhat le a kultúra tartalmi, minőségi jegyeinek megfogalmazásáról, a tudat és ezen keresztül társadalomformáló hatásáról, annál is inkább, mert mindannak, ami e területtel kapcsolatban kötelessége, csak így tehet hatásosan eleget". A gondokat és a bajokat, valamint a változtatás szükségességét azonban ő is elismerte. „Művelődéspolitikai szempontból azt mondhatjuk, hogy az extenzív fejlődési szakasztól és az ennek megfelelő mennyiségi fejlesztéstől, továbbá az ezt vezérlő direkt irányítási módszerektől kell elszakadnunk. Ha a kezdeti évektől a mostani időszak felé haladva határozottan vissza is szorultak ezek a jellemzők, a mechanizmusban még korántsem érvényesülnek. Ugyanakkor több fejlesztési állásfoglalásban elköteleztük magunkat a minőség forradalma mellett."65 Az ez utáni hetek és hónapok során már úgy felgyorsult a politikai légkör változása, hogy az elkészített koncepciótervezetek egyértelműen szükségszerűnek nevezték a művelődéspolitika átalakulását is. A kormányprogramnak a Knopp András irányítása alatt kialakított minisztériumi véleménye és javaslatterve szerint a kormány felelős „a nemzet kultúrájáért, annak nemzeti jellegéért, értékeinek megőrzéséért, sokszínű kultúránk gazdagításáért, a művelődési lehetőségek biztosításáért. [...] Az új kulturális stratégia csak egy általános politikai, gazdasági, társadalmi megújulás keretében, azzal összhangban és annak 61 Uo. Kőhalmi Ferenc feljegyzése (Filmfőigazgatóság). M Uo. Részlet a Közművelődési Főosztály már idézett feljegyzéséből. 65 MOL XIX-I—9-j-31. tćtel-294/ K A-l 989. 145
