Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

általános képzés kezdő (=elemi iskolai) szakaszát (3+3, vagy 4+2 évfolyam), alapozó szerepéből következő relatív önállóságával és sajátos arculatával. [...] Az általános képzés alapozó (kezdő) szakaszára az egyéni képességek felismerését és differenciált fejlesztését segítő, rugalmasan kapcsolódó alsóbb fokú, illetve középfokú rendszer épülhet, ami — a helyileg is eltérő társadalmi igényeknek megfelelően — különböző, egymással is párhuzamos, de átjárást is biztosító szerkezeti megoldásokat eredményezhet (nyolcosztályos gimnázium, hat, illetve négy évfolyamos általános és/vagy szakirányú középiskola; tíz, illetve tizenkét évfolyamos általános képzés stb.)." Ezáltal egyébként az általános képzés időtartamát fokozatosan ki kívánták terjeszteni, mellyel párhuzamosan a szakképzés és a szakmai képzés „rugalmas rendszere" is megoldódott volna.33

A legfontosabb fejlesztési célok közé sorolták az elmaradott térségek, alapellátás nélküli kistelepülések helyzetének központi forrásból történő javítását. Ez utóbbi „állami kötelezettségvállalás összefügg a hazai kisebbségek helyzetének javításával, különösen a cigányság társadalmi beilleszkedésének fokozott felelősségével". A középiskolai képzésben a le akarták „vezetni" a demográfiai hullámot, a megszűnő intézmények és szervezetek (pl. a Munkásőrség, az MSZMP) épületeinek igénybe vételével, valamint a 12 évfolyamos iskolatípus elterjesztésével. A pedagógusok élet- és munkakörélményei javításával egyidejűleg fel kívánták számolni a képesítés nélküli pedagógusok alkalmazását. Szükségessé vált a pedagógusképzés „átfogó tartalmi és szervezeti reformja", a szakértelem korszerűsítése, illetve a gyakorlatra irányuló szakmai képzés erősítése. Lényeges elem az oktatás-kutatás országos intézményeinek felülvizsgálata, a további kutatások kiemelt támogatása.34

„A hagyományos tanító (ismeretközvetítő) iskola helyébe szükségképpen a képességfejlesztő és értékközvetítő, tehát s személyiséget nemcsak céltételezéseiben, hanem mindennapi gyakorlatával is pozitív irányba befolyásoló, személyiségfejlesztő iskola lép, amely az értelmi neveléssel egyenrangú feladatának tekinti a morális és az érzelmi nevelést, de a manualitás fejlesztését is." Az iskolai oktatást védeni kell „a direkt és egyoldalú ideológiai és politikai hatásoktól" is.

A történelemoktatás különösen neuralgikus pont lett, amelyre vonatkozóan kiemelendőek az 1989 májusában meghatározott, a történelemoktatás korszerűsítését tartalmazó irányelvek. Eszerint gondoskodni kell arról, hogy a diákok „reális és kellő mélységben megismerhessék a holocaust történetét (a magyar zsidóság és cigányság áldozatainak számát, a megbélyegzett és üldözött személyek érdekében fellépő humanistákat, stb.)", „Magyarország II. világháborús részvételének reális történetének és objektív értékelésével ismerkedhessenek meg (a magyarság ne legyen megbélyegzett nép, mint Hitler »utolsó csatlósa« stb.)". A történelemórák pedig nem válhatnak „egyoldalú pártpolitikai propaganda

33 MÓL XIX-I-9-r-3. tétel-sz. n.-1989. Az oktatási rendszer tartalmát a „nemzeti és társadalmi konszenzuson" alapuló országos alaptanterv szabályozta volna.

M MÓL XIX-I-9-r-3. tétel-sz. n.-1989.

131