Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Mikó zsuzsa: Perújítás vagy megbékélési törvény? Politikai vita a rehabilitációról 1989-ben
Közlemények mint rögtönítélő bíróság Asztalos Jánosra és Királyfalvi Miklósra vonatkozó ítéletét. A bíróság az 1948-as nyomozás körülményeit megvizsgálva bizonyítottnak látta, hogy a nyomozók veréssel csikarták ki a vallomásokat. A bíróság tényként kezelte, hogy az ítélethozatalban a politikai vezetés jelentős szerepet játszott. Fontos szerepet tulajdonított a bíróság a pert kísérő uszító és gyűlölködő propagandakampánynak. A tárgyalásvezetés esetében a bíróság a hangfelvétel alapján bizonyítottnak látta, hogy Ölti Vilmos tanácselnök a tárgyalást a legteljesebb elfogultsággal és agresszivitással vezette. Alig hagyta szóhoz jutni a vádlottakat, szavukba vágott, helyettük mondta el, miként követték el a cselekményt. Királyfalvi Miklós esetében Ölti Vilmos mondta el a vádlottnak, hogyan tartotta a puskát, sőt ki is igazította Királyfalvit, amikor az nem tudta pontosan követni az utasításokat. Királyfalvi Miklós mindent ráhagyott a tanácselnökre, nem tiltakozott és nem is cáfolta az Ölti által elmondottakat.9 A perújítás során megvizsgált bizonyítékok alapján a bíróság megállapította, hogy a vádlottak bűnösségének megállapítására törvénysértéssel került sor, mivel egyikük sem követett el bűncselekményt. Királyfalvi Miklós semmilyen módon nem okozta a sértett halálát, sőt arra sem merült fel bizonyíték, hogy más személy okozta volna a rendőr halálát. így ha nem történt szándékos emberölés, nem kerülhetett sor a felbujtás bűncselekményének megállapítására sem. Asztalos János nyilvánosan elmondott beszédei és felhívásai, valamint a haláleset között még közvetve sem volt okozati összefüggés. A perújítási eljárásban a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az 1948 szeptemberében lefolytatott népbírósági eljárást is, melynek során a falu lakosaival szemben személyes bűnpártolásért, a hatóság elleni csoportosulásban való részvételért, illetve táviratrongálásért a Budapesti Népbíróság, majd másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsa által hozott elmarasztaló ítéletet. A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a rögtönítélő bíróság eljárási hibái kihatottak a népbírósági ítéletre, annál is inkább, mert a népbírósági tanács elnöke az a Tutsek Gusztáv volt, aki a rögtönítélő tanácsnak is tagja volt. Ennek következtében a népbírósági ítélet tényállási része szó szerint megegyezett az Ölti tanács által kimondottakkal. Teljesen jogellenesen használták fel a rögtönítélő tanács ítéletét okirati bizonyítékként a népbírósági eljárás alá vont személyekkel szemben.10 Az erkölcsi kérdéseken túl nagyon komoly problémát jelentett a hátrányos jogkövetkezményekhez kötődő kárpótlás pénzügyi fedezetének előteremtése. ’ Királyfalvi Miklós lelkiállapotát legjobban Pál József 1989-es tanúvallomása világítja meg. Pál József Királyfalvi Miklós gimnáziumi osztálytársa volt, később is többször találkozott vele. Pál József a Nemzeti Parasztpárt Szabolcs megyei titkára volt, így ismerte a szintén parasztpárti ügyészt, Bodonyi Mártont is. Később egy fogadáson találkozott Bodonyi Mártonnal, aki szóba hozta a pócspetri ügyet. Az ügyész azt mondta, hogy Királyfalvi rezignáltan úgy nyilatkozott, egy ember meghalt, tehát egy másik embernek is ezért meg kell halnia. 111 A népbírósági eljárás csak a hivatalos része volt a falubeliekkel szembeni eljárásnak. A perben elítélteket az állambiztonság még évekig figyelte, majd a még életben lévőket 1972-ben törölték az operatív nyilvántartásból. 10
