Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények kezdete a „közügyi küzdelmeknek", s ennek megfelelően tudatos, alapos jogászi felkészülés előzte meg a közgyűlési vitában történő szerepvállalást. Az emlékirat szerzője szerint apjuk túl merésznek tartotta felszólalásukat, és „merész ábrándnak" egy királyi rendelet félretételét indítványozni Fejérben.81 A Madarász-fivérek a jogi eszközök mellett éppen ezért a gyakorlati felkészülésről is gondoskodni kívántak: korteskedni kezdtek a rendelet félretétele mellett. Az országgyűlési követválasztás tapasztalataira építkezve Alapon és Rácalmáson jártak támogatók rekrutálásának reményében, de mindkét helyen szkepszissel fogadták őket: Madarász leírása szerint nevetség tárgyává váltak, mert Fejér megyében még a táblabírák közül sem mert senki, soha Cziráky vagy a kormány ellen szólni kisebb horderejű ügyekben sem, s elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Madarász-fivéreket a közgyűlésen akár csak meghallgassák. Ennek ellenére október 24-én estére Székesfehérváron a Fekete Sas, illetve a Fehér Kereszt vendéglőkbe is egyeztető összejöveteleket szerveztek, kevés eredménnyel.82 A másnapi gyűlésen elvbarátaik, Salamon Lajos, Sárközy Zsigmond, Fiáth Ferencz és Kaszás Béni vezetésével mégis 30-40 támogató jelent meg. A Madarászok a főispán mellé tették székeiket, mert ezzel is elhatározásukat kívánták nyomatékosítani, nem kis megdöbbenést váltva ki a hallgatóságból. Bátyja után Madarász József is felszólalt. Leírása szerint beszédeiket egyre nagyobb figyelem és éljenzés kísérte, sőt, az ő felszólalásának idejére már elterjedt a városban Madarász László indítványának híre, s az éppen zajló vásár miatt a közgyűlés terme a beszéd végére érdeklődő, pártoló támogatókkal telt meg.83 A normatívum elfogadása mellett érvelt Cziráky, mondván a parancs csak arról szól, hogy a főispánnak kötelessége a rendet fenntartani. Gróf Zichy Domokos apát és Marich István Dávid84 az elfogadás mellett érveltek, mert az ural81 Madarász, 1883. 33-36. Madarász leírja, hogy Kölcsey Ferenc és elvbarátai inspiráló országgyűlési fellépésre határozták el magukat a reformellenzéki, liberális politizálásban való aktívabb szerepvállalás, azaz az alkotmányos szabadság, az állami önállóság, és különösen ezek gyakorlati biztosítéka, a vármegyei autonómia védelme mellett. Egy ilyen politikai fellépésre, megmérettetésre kiváló terepet nyújtott az 1836. szeptemberi uralkodói rendelet megyei tárgyalása (az emlékirat szerzője egyenesen „csatának" nevezi a kormánypárttal való összecsapást). Madarász József leírja, hogy fivérével hosszú időt fordítottak a hazai törvények megismerésére: a törvénykönyvekből kiírták, majd memorizálták a jogszabályokat, hogy a közjogi vitákban versenyképessé váljanak. Különösen fontos pilléreknek az Aranybullát, a középkori és kora újkori nádori törvényeket, Werbőczy Tripartitumának primae nonusát a nemes ember letartóztatásáról és elfogatásáról, az 1791:10. és 1791:12. tc.-eket az állami önállóságról és a végrehajtó hatalomról, illetve a főispáni jogok törvényes betartását tartották. 82 A Madarász-fivérekkel ekkor összeismerkedő későbbi országgyűlési követ, Fiáth Ferenc emlékirataiban nem számol be se a tisztújítási normatívumról, se annak Fejér megyei közgyűlési vitájáról. Fiáth feltehetően későbbi pályája miatt szelektál, letagadja ellenzéki múltját, s ezzel együtt saját szerepét elhallgatja. L.: FIÁTH, 1878.1. köt. 104-114. Vö.: Madarász, 1883. 36-38. 83 Madarász egyébként jelzi, hogy emlékirataiban csak a Törvényhatósági Tudósítások leírásának kiegészítésére törekszik. Madarász, 1883. 39-40. 84 1805-ben, 1825-1827-ben és 1832-1836-ban a megye országgyűlési követe, 1813-1832 Fejér vármegye első alispánja, 1836 után Torna, Győr, Veszprém főispánja és királyi kamarás. 90
