Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények radásával számoltak, bár „a pártdüh mind a két félnél déli pontra hágott". A várakozás később valóban alaptalannak is bizonyult: a falvakon tanyázó bocsko- ros nemesek bevonulása előtt a Vitéz-párt nemesei elfoglalták a vármegyeház udvarát, termét, sőt a kapu előtti tért is. A később érkező ellenpártot nem akarták beereszteni, a közelítőket kőzáporokkal kétszer is visszaverték, a felismert Péchy-pártiakat pedig „rangra, öltözetre és személyes tulajdonokra mit sem tekintve, a városi sétát környező patakban jól meghömpölygették, ezen új nemű keresztvízzel akarták őket hitükből kiföröszteni".11 Ezt követően az ellenpárt is központosította erejét, és a gyümölcsárus asszonyok sátorfáival felfegyverkezve rohanta meg a megyeház előtti nemeseket, akik nem tudták feltartóztatni a rohamot. A Vitéz-pártiak így részben a megyeház udvarára vonultak vissza, részben pedig a város végén lévő tanyáikra igyekeztek menekülni, miközben leszakadó, hátramaradó pártosaikat az ellenpártiak megverték. Péchy hívei az erőviszonyok megfordítása után megrohanták a vármegyeházát: feltépett utcakövekkel ostromolták, különösen az ablakokat és az elzárt nagykaput. Az akció sikere után néhány dorongos nemes a megyeház termébe nyomult, kinn pedig többen is eszméletlenül hevertek. A főispán, idősebb Eötvös Ignác12 az események nyomása alatt félbeszakította a „gyűlést", a tisztviselőkart megerősítette hivatalában (annak ellenére, hogy a főjegyző előtte minden tisztviselőtársa nevében már hivatalosan leköszönt), majd saját szállására távozott. A főispáni végzés hírére kis idő múlva a szembenálló pártok is — békejelül fehér kendők kitűzésével — egyezséget kötöttek, majd szétoszlottak. A másnapi közgyűlésen a főispán ismét megerősítette hivatalukban a korábbi tisztviselőket, s egyben a zavarok orvoslásának módjairól tanácskoztak. Végül egy feliratról határoztak, amelyben az eset előterjesztése mellett az uralkodót megkérték, hogy a visszaélések és a kicsapongások megfékezésének módjáról általában gondoskodjon.13 Gömör megye 1836. június 21-re, Rimaszombatba összehívott tisztújító közgyűlése szintén súlyos összeütközéseket eredményezett. Az Andrássy Károly vezette ellenzéknek sikerült Almásy József főispán pártjával szemben kiharcolnia Abaffy Károly alispán és Máriássy Pál főjegyző lemondása után öt jelölt közül ifjabb Draskóczy Sámuel első alispánná választását.14 A megyei rendek a 11 Mindkét idézet helye: KLÖM VI. köt. 766. 12 A Vitéz- és Péchy-párt összecsapásáról és az abaúji választásról Eötvös Ignác latin nyelvű, a Kancelláriának küldött 1836. június 20-i jelentését 1.: MOL A 39 1836:8956. 2., 10. föl. Az Abaújnak, illetve Eötvösnek küldendő decretumok, és az esetet bemutató, a tisztikart ideiglenesen megerősítő, illetve a vizsgálatot javasoló felségelőterjesztés (humillima propositio) fogalmazványát 1.: Uo. 3-7. fok, mindegyik 1836. június 24-i keltezéssel. Az Eötvösnek küldött elnöki iratok (praesidiale-k) tisztázatát 1.: Uo. 8-9. föl. 13 KLÖM VI. köt. 760., 767. Az ügy és a felterjesztés levéltári anyagához 1. különösen: Uo. 767. 9-10. jegyz. 14 Andrássy a gömöri ellenzék vezetője volt, 1832-1836-ban a főrendi tábla tagja, 1839-1840-ben és 1844-ben már a megye ellenzéki követe. Almásy József korábban hevesi alispán volt, egyben a 78
