Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja

Poor János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungamja

egyéb kötelezettsége (fogalmilag is) tisztázatlan, és teljesítése, mint mindig, 1715 után is eseti jellegű volt. Ilyen — eseti jellegű volt — az 1741. évi, Mária Teréziának tett ajánlat is, amely Berzeviczy szerint újabb jó példa arra, hogyan lehet mindent homályba burkolni. Az 1741:63. törvénycikk felkelést, több mint 20 ezer katonát stb. ajánlott. Berzeviczy szerint azonban a kedvelt, kétértelmű klauzulák miatt a felajánlás nagystílűségéhez kétség fér. A terhek nagy részét ugyanis a törvénycikk a parasztokra hárította, a felajánlott csapatok kiegészítésének kötelezettsége alól a nemességet mentesítette, illetve a felkelést és a rendes katonaságot összekeverte egymással.75 Nem tisztázódott semmi az 1764-1765. évi országgyűlésen sem, amelyen Mária Terézia az insurrectio és a hadkiegészítés ügyének rendezését kérte. A nemesség nem volt hajlandó rá. Az insurrectio fogalma azóta sem tisztult le, a kiegészítés pedig Mária Terézia alatt — és azóta is — a sok kétséget felvető toborzás vagy a még több kétséget felvető katonaállítás útján történt, és történik.76

Berzeviczy — láttuk — elvileg és visszatérően sérelmezi, hogy a hadrendszerbe (katonaként és adófizetőként) egyáltalán bevonták a parasztokat. Ám ha már így van, akkor legalább katonai szolgálatot — főleg a hadseregbe kerülést (az újoncozást) és a szolgálat időtartamát — kellene szerinte átláthatóvá tenni. Mint utalt rá, a hadseregbe kétféleképpen lehet bekerülni. Toborzás, vagy katonaállítás útján. És itt álljunk meg egy pillanatra!

A rendiség szerint a hadsereg kiegészítése a király dolga, toborzás útján. Aztán vagy így történik, vagy nem. Katonákat ugyanis kiállíthat az ország is. Mivel a főszabály az, hogy a katonaságot a király toborozza, a másik módszer — a katonaállítás — különleges, amelyet, ha mégis ehhez folyamodnak a rendek, és módjuk van rá, általában jeleznek. Példák: az 1791:66. törvénycikkben kimondták, hogy a szokásos katonafogadás (toborzás) útján nem lehet gondoskodni a hadsereg kiegészítéséről, ezért — segélyként — magukra vállalják 6000 újonc kiállítását. Aztán az 1792:6. törvénycikkben (egyebek mellett) 5000 újoncot kiállí75 „Bey dem Antritt der Regierung Marien Theresiens auf dem Reichstag v. Jahr 1741. hat sich der Adel großmüthig und edel gezeigt. Er reichte mächtige und wirksame Hülfe der bedrängten Königin, gegen ihre zahlreichen Feinde. Art 63. wurde außer den Subsidien und Insurrection, 6 Infanterie Regimenter, bestehend aus 21.622. Mann, als stehende Truppen errichtet. Dieß edle Benehmen des Adels wurde und wird auch noch mit Recht gepriesen. Ich würde wünschen, daß es durch ein Paar der beliebten doppelsinnigen Klauseln nicht verdunkelt würde, wovon die eine die Last großentheils auf den Bauer schiebt, die andere von der Ergänzung dieser Truppen den Adel freyspricht: die dritte die stehenden Truppen, mit der Insurrection selbst verwirrt." MOL P 53 126. cs. 31. sz. 34.

76 „Am Reichstag von A. 1764. verlangte und bat Maria Theresia, daß sowohl die Ergänzungsart dieser Truppen, als auch überhaupt die Insurrections-Angelegenheit, deren Unzulänglichkeit und Schädlichkeit einleuchtend und öffentlich anerkannt sey, auf dem Reichstag gesezmäßig geordnet werden möge. Allein der Adel widersetzte sich diesem Verlangen, und wollte durchaus nicht in diese Verordnung eingehen. Die Ergänzung der Armee geschah während der Regierung Theresiens durch königliche Werbungen, und durch Rekruten-Stellungen, welche auf Verlangen der Regierung, der Adel von den Bauern veranstaltete. Dies ist auch jetzt im Gebrauch geblieben." MOL P 53 126. cs. 31. sz. 34.

59