Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja

Poor János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungamja

királyi tanácsban, és mindent kiforgattak a saját érdekükben, amit csak tudtak. Az Imrének adott intelmekből is főként azt a következtetést vonták le, hogy a papság István szerint (is) a királyok fölött áll, hogy a király csak római keresztény lehet. Azt is levezette a papság István második dekrétumából, hogy a papság nem áll a király joghatósága alatt. Mindez tévedés, írja Berzeviczy (8v.).

Ami a nemességet illeti, István korában a nemesi jogok és a kötelességek elvileg még világosak voltak. Továbbra is minden nemes katona volt. Miután a nemes hadi terhet viselt, minden egyéb tehertől mentesült. A leghatalmasabbak bandériumokat állítottak, és azokkal álltak a király zászlaja alá. A szerényebb hatalmúak a megyei zászló alá álltak. Az érsekek, a püspökök, a prépostok, az apátok és más egyháziak — mint birtokosok, és mint tizedjövedelem élvezői — ugyanezzel a kötelezettséggel tartoztak.41 Az, hogy Berzeviczy szerint a nemeseken kívül vajon voltak-e fizetett zsoldosok is ebben a hadseregben, nem derül ki. Az azonban a továbbiakból egyértelműen kiderül, hogy a parasztok István korában szerinte még nem katonáskodtak.

Még egy fontos folyamatra utal a szerző az István-korból. Arra, hogy a felszabadított keresztény jobbágyokból, a bevándorolt keresztényekből, azokból, akiket (nyilván korábban) az egyházaknak ajándékoztak, azokból, akik megváltották magukat és azokból, akiket a király váltott meg, létrejött a szabadok egyfajta rendje. A magyarokat ennek során — mint olvassuk — mellőzték.42

Érdemes sarkosan összefoglalni a Panorama korai időkre vonatkozó tételeit (ismétlem: nem foglalkozva azzal, igazak-e a szerző „tételei" vagy sem). Jóllehet nem fogalmaz egészen világosan, Berzeviczy a honfoglaló magyarokat nem tekinti az itt talált népeket egyszerűen csak leigázó hódítóknak. A honfoglalók integrálták az „őslakosokat", majd folyamatosan integrálták a Kárpátmedencébe később érkező külföldieket is. A hunokkal és az avarokkal egyesültek, a szlávokat bizonyára alávetették. Vélhetően az utóbbiakra vonatkozik ugyanis az a megállapítás, hogy a legyőzött lakosok uraik alattvalói és jobbágyai lettek (5v.). A szerző egyértelműen jobbágyságról szól már a 10. században (ahogy megyékről is, szintén ugyanabban a században). Jobbágyok művelték a földet és készítették a fegyvereket (6r.). A később beköltöző jövevények a szabadok közé és a felsőbb rétegekbe olvadtak. Meglehetősen homályosan, de külön is szól egyfajta szabad rend keletkezéséről István uralkodása alatt.

41 „Soldat und Edelmann war damahls eins: Milites, Servientes, Nobiles. Mit der Verbindlichkeit im Krieg als Soldat zu dienen und alle Kriegs-Lasten zu tragen, wurden sie von allen anderen Abgaben befreyt. Die Mächtigere führten Banderien, das heißt, unter ihrer Fahne versammelte Krieger, dem Könige zu; die weniger Mächtigen stellten sich zur Comitats-Fahne des Comitis: die Erzbischöfe, Bischöfe, Propste, Aebte, und Geistliche, hatten als Güter und Zehend-Besitzer die nehmliche Verpflichtung." (9r.)

42 „Es wurde ein Stand der Freyen gestiftet aus den befreyten Christlichen Leibeigenen, aus den eingewanderten Christen (Hospites die ihre Villicos, daß ist eigene Gerichtsbarkeit, die erste Anlage städtischer Verfassung hatten), ferner aus denen welche an Kirchen verschenkt wurden, Condi- tionarii; aus denen die sich loskauften, libertini; aus denen die der König loskaufte (Udvornitzy); die Magyaren wurden dabey hintangesetzt." (9r.)

45