Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja
Közlemények magyar birodalom (Ungrisches Reich), amelynek a magyar nemzet (Magyarische Nation) csak része volt (5v.). A legyőzött lakosok uraik alattvalói és jobbágyai lettek, akiknek (az uraknak), bármilyen nyersek és kegyetlenek voltak is, (alattvalóikat és jobbágyaikat) mint tulajdonukat védeniük kellett.36 (Eszerint a legyőzött lakosok jobbágyként kerültek „felvételre" az államba. Vajon csak a szlávok, vagy az itt talált avarok és hunok is? Ezt nem látjuk világosan. A jövevény németek biztosan nem a jobbágyok közé kerültek, ezt majd látjuk alább.) Az új urak (nyilván a honfoglaló magyarokról és közvetlen utódaikról van szó) tehát nagyon nyersek voltak. Foglalkozásuk: hadjáratok, vadászat és halászat. Sátorban laktak, állatbőr volt a ruházatuk, nyers lóhús a kedvenc ételük, kitartó ló a legfőbb „munkaeszközük". Két generációnak kellett kihalnia, mire az európai erkölcsökkel megismerkedtek. A jobbágyok művelték a földet és készítették a fegyvereket. Minden mást a rabló hadjáratok során szereztek be, amelyeken minden fegyverképes férfi részt vett. Csak a nők, a gyerekek, az öregek és a betegek maradtak otthon néhány őrrel. Győzelmeiket nem létszámuknak, hanem bátorságuknak, gyorsaságuknak köszönhették. Igénytelenek voltak, a hadseregnek nem volt hadtápja sem. Nem volt rá szükség, minden szükséges ott volt velük. A nyereg alatt puhított, a ló verítékében dunsztolt lóhús — láttuk — csemege volt számukra, de lehet, hogy szükség esetén ugyanilyen formában „elkészített" emberhúst is ettek.37 Bekalandozták a világot (eközben érte őket a 955. évi nagy vereség). Az akkori Magyarország határai a Fekete tengerig, az Adriai tengerig, nyugaton Bécsújhelyig, északon a Tátráig nyúltak — olvassuk az államhatár fogalmát lazán értelmező megállapítást. A vadság lassan mérséklődött. Lassan szerették meg a szép és termékeny Magyarországot, lassan kezdtek szívesebben otthon maradni. Terjedt és tökéletesedett a földművelés, kézművesek jöttek, falvak alakultak, bíróságok formálódtak. A hazahurcolt hadifoglyok között voltak olyanok, akiktől sok hasznosat tanultak. 948 körül aztán két törzsfő (Stamm-Oberhaupt), Gyula és Bulcsú Konstantinápolyban felvette a kereszténységet. Gyula lánya volt Sarolta, aki aztán később a férjét, Gézát rávette a kereszténység felvételére (6.). Nem volt mindegy, honnan jön a kereszténység. Természetesebb lett volna a keleti felvétele, de Németország közelebb, a római pápa aktívabb volt — így Berzeviczy. Géza és István alatt a térítés erőszakosan zajlott. Pedig a vallási kényszer — olvassuk aztán — még soha nem vezetett jóra. A magyarok önként is felvették volna a kereszténységet. Lehet, hogy kissé később, de az szerencsésebb lett volna. Az erőszakos térítés miatt ugyanis nemcsak Géza és István alatt, hanem még 200 év múlva is háborúk dúltak a keresztények és a pogányok között. Land Var-megye, und Gerichtsbarkeit, wurden an Wohl Verdiente auf Lebens Zeit verliehen." (5v.) 36 „Die überwundenen Einwohner wurden Unterthanen und Leibeigene ihrer Herren, die sie doch, so roh und grausam sie immer waren, als Eigenthum, zu erhalten suchen mußten." (5v.) 37 „Vielleicht daß sie auch im Nothfall mit Menschenfleisch sich auf diese Weise nährten, wenn irgend ein fetter Officier frisch getödtet zu zerstückeln war." ( 6r.) 42
