Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - Piti Ferenc-C. Tóth Norbert-Neumann Tibor: Szatmár megye hatóságának oklevelei (1284-1524)
Irodalom autoritäti din Sätmar [1284-1524]; Documents of the authorities of Szatmár County [1284-1524]). Az előszó első mondata hangsúlyozza, hogy Szatmár megye hatósága több mint 400 oklevelének összegyűjtésében nagy segítséget nyújtott A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. A digitális lehetőségek kiaknázása biztosítja a kötet teljességét, vagyis a szerzők törekvését arra, hogy a fellelhető dokumentumokat szerepeltessék, másrészt lehetőséget ad a tudományos ellenőrizhetőségre is. Az előszó továbbá elméleti bevezetést nyújt a megyei hatóság fogalmának értelmezéséhez, felhasználva a témában publikált szakirodalom tényanyagát is, majd beszámol a kötet szerkesztői elveiről. A kötet felhasználhatóságát segítő apparátus könnyíti; az előszót követően: Felhasznált könyvészeti források, Rövidítésjegyzék, Szatmár megye archontológiája (1284-1524), majd a kiadványt zárva: Hely-, név- és tárgymutató, Utaló a kötetben szereplő, ma nem Magyarországon fekvő helységek mai nevéről a középkori nevére, Levéltárijelzetek mutatója. A Hely-, név- és tárgymutató előtt magyarázó leírás található, amiből részletesen kiderül, hogy a mutató a Zsigmondkori Oklevéltár IX. kötetének mutatóját vette alapul. A források, illetve Engel Pál alapmunkája (Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I. Bp., 1996.), valamint Németh Péter már idézett műve (A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig) alapján rekonstruált Szatmár megyei archontológia (ispánok, alispánok, szolgabírák, jegyzők, esküdtek, választott nemesi esküdtek [1486-1490]) jelöli a tételszámokat, illetve a jegyzetek tartalmaznak kiegészítő megjegyzéseket is. Szatmár megye hatósága — több mint 400 közölt oklevelével (összesen 481) — a megjelent megyei oklevéltárak közül (Szabolcs megyét követően) a második legterjedelmesebb forrásközlés. A rendelkezésre álló iratanyagból nem minden darab került közlésre: a kötet tartalmazza a megyei hatóság által kiállított dátu- mozott, egyes esetekben dátum nélküli iratokat, a megyéhez szóló, átírt parancsleveleket, illetve az adott ügyirathoz kapcsolódó további okleveleket, azonban a megyei parancsleveleket vagy az erre adott megyei válaszokat nélkülözi. A dátum nélküli oklevelek keltezése esetében további támpontot nyújtott a Magyar Országos Levéltár adatbázisa - A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa —, továbbá más történészi közlések is. Az oklevelek kivonatait tekintve nem jelent negatívumot, hogy a feladat három szerző között oszlott meg. Piti Ferenc 226 darab, 1284 és 1386 között kelt dokumentum regesztáját készítette el, C. Tóth Norbert 145 (1387-1437), Neumann Tibor 111 (1438-1524) kivonatot közölt. A regeszták felépítése szintén követi a Zsigmondkori Oklevéltár gyakorlatát, csupán annyiban tér el ettől, hogy a rövidített középkori latin keltezés nem a feloldott dátum után szerepel, hanem a kivonat szövegét zárja. Az oklevelek nagyobb hányada a per során keletkezett ideiglenes irat, emiatt ezek főként családi levéltárakban maradtak fenn. Többségüket a Vay család ber- keszi levéltára, illetve a Kállay család levéltára őrizte meg, de más levéltárak is rendelkeztek a megyei hatósághoz kapcsolódó anyagokkal, pl. a Károlyi, Zichy, 356
