Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Források - Vida István: Az „Erdélyi" fedőnevű ügynök jelentései a kisgazdapárti emigráció vezetőiről

Források

azonnal fogadták volna itthon, de november 3-án délutánig nem tudott telefonon kapcsolatot találni Kovács Bélával. Végül is Tildyvel86 beszélt, aki az ő mérséklő érveit elutasította. Szabó Miklóssal87 csak november 10-e körül találkozott.

Nagy annak a véleményének adott hangot, hogy Kővágó, Király, Kéthly szétrombolták az addig egységes emigrációt, és tarthatatlan helyzetet teremtettek. Az amerikai kormány csak egy emigráns szervezetet ismer el jelentősnek, a Magyar Bizottságot. Ez a mai, megtisztított összetételében (Adorján, Pfeiffer stb. kihagyása után) komoly munkára képes. Mindenki amerikai állampolgár és amerikai intézménynél dolgozik az ő, Nagy, Varga és Auer közvetítésével. Ők maguk nem vették fel az állampolgárságot, mert ha bármilyen tárgyalás következne be, az amerikaiak először őket vennék igénybe. Kővágónál élesen kifogásolta, hogy a Független Kisgazdapárt vezetőjeként szerepelteti magát. Ez a hely Kovács Béla halála után őt illeti meg, annál is inkább, mivel Kovács Béla leveleiből meggyőződött arról, hogy ellene nem lépett fel, mint ahogy azt Kővágó és egy 1962-ben disszidált, Varga Sándor nevű volt képviselő88 írásaikban állítják. Nem ellenkeztem, de nem vállalkoztam arra, hogy álláspontját itthon terjesszem. Véleményem az, hogy az ellentétek további fennmaradása csak gyengíti az emigráció helyzetét. Mikor Kővágónak utóbb ezt elmondtam, nagyon keservesen vette tudomásul. Kijelentette, az 1956. november 3-i választás alapján továbbra is magát tekinti a Kisgazdapárt országos főtitkárának. A harc tehát dúl tovább.

Nagy Ferencet elsősorban a Kisgazdapárt sorsa érdekelte. Szerinte az ma is élő szervezet, kint lévő vezetőin és itthoni tagjain keresztül. Ez a párt érdemelné meg egyedül a kommunista párt elismerését és az lenne alkalmas [a] vele való szerves együttműködésre. Megkérdezte, csak úgy mint mindenki, akivel beszéltem, hogy hazajöhetne-e. Kővágónak azt feleltem, hogy nem ajánlom, legfeljebb a családtagjainak; Nagy Ferencnek pedig azt, hogy erre választ adni nem tudok, felsőbb, illetve legfelső szinten próbáljon puhatolózni.

Nagy a Magyar Bizottság tagjai közül Kovács Imrét és Kiss Sándort emelte ki. Szerinte mindkettő széles látókörű, nagy műveltségű és nagy szimpátiának örvendő ember, úgy a magyarok, mint a Szabad Európa Rádiónál dolgozó amerikaiak körében. (Ez teljes ellentétben áll Kővágó véleményével.) Mikor szóba került a SZER és Bede Béla személye, az utóbbi ellen a legélesebben kikelt. Megítélése szerint ugyanolyan használhatatlan ember, mint más vonalon Pfeiffer. Bede helyére ő nem Kővágót, hanem Kiss Sándort szeretné, ezért kért, hogy vele is beszélgessek New Yorkban, s ha ellenkező a véleményem, írjam meg (én nem írtam le semmit). Kiss Sándorral való beszélgetés után az a

86 Nagy Ferenc 1956. október 30-án érkezett Bécsbe, de az osztrák kormány — semlegességére hivatkozva — megakadályozta, hogy elhagyja a repülőteret. Tildy Zoltánnal Baselból 1956. november 2-án beszélt telefonon, aki elutasította, hogy Nagy Ferenc hivatalos felhatalmazást kaphasson Magyarország képviseletére külföldön.

87 Szabó Miklós, hírszerző. Eredetileg az FKGP aktivistája volt. Az 1950-es évek közepén az ÁVH beszervezte, és 1955-ben Bécsbe telepítették ki. Feladata a hírszerzés, valamint az emigráció bom- lasztása volt. Sikerült elfogadtatnia magát az emigráció vezetőivel, közöttük Nagy Ferenccel. 1956 novemberének elején Budapesten járt, találkozott többek között Kovács Bélával, bizonyíthatóan nem Nagy Ferenc megbízására . November 4-e után Bécsben részt vett az emigráns szervezkedésekben, az újjáalakult Kisgazdapárt titkára, és a Magyar Forradalmi Tanács tagja lett. 1957-ben hazarendelték, több kötetben megpróbálta „leleplezni" a „magyar az emigráció tevékenységét". „Műveinek" bírálatát 1.: VlDA, 1985.

88 Varga Sándor (1920-?), parasztpárti politikus, 1947 nyarától a Balogh páter vezette Független Magyar Demokrata Párt tagja. 1945 és 1948 között csak pótképviselő volt. 1956-ban részt vett az NPP újjászervezésében. 1964-ben disszidált, az NSZK-ban telepedett le.

334