Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Vida István: Az „Erdélyi" fedőnevű ügynök jelentései a kisgazdapárti emigráció vezetőiről
Források csolatos elgondolásának az első és a jelenlegi átdolgozott változatát fénymásolatban ideadta. Ezek: „Kerekasztal konferencia a New Yorki Magyar Házban az ottani jogász szövetség rendezésében 1969. március 25. (Miért bukott el ötvenhat?),, 14 oldal, és „Új semleges törekvések Európában a második világháború utáni új politikai korszakban." (Előadás 1969. június 25-én Genfben. 23 oldal.) Az utóbbit pár nap múlva megismételte Bonnban. Előadásának tartalmával amerikai főnöke egyetértett. A semlegesség gondolatának fő szószólói, Auer Pál és Padányi-Gulyás Európában élnek. Az utóbbi rendezte az előadást Genfben. Auer két ízben is javított Kővágó szövegén. Manyák Ernő szanatórium tulajdonos pénzeli őket (6 Rue Vicelone vagy Lekoe str. 26. Zürich). E két kisgazdapárti politikussal tart kapcsolatot az NSZK-ból, Bonnból és környékéről, Ullman,* 55 a Hitelbank volt tulajdonosának fia, aki nagyon gazdagon nősült és ott is bankár, valamint Széchenyi György, volt Zala vagy Somogy vármegyei főszolgabíró, szállodatulajdonos és kongresz- szus szervező.56 Széchenyi Kővágó szerint igen komoly befolyással bír Bonn hivatalos köreiben, a sajtó területén és a rádiónál. Állandóan ellenséges hangvételű cikkeket és könyveket ír, s Kővágó írásait is elhelyezi. Ilyen a ,Magyar ellenállási mozgalom vázlatos története az Üldözöttek című kiadványban. (1965. július 16.) A 36 oldalas füzet mellékelve. Teljesen ellenséges beállítottságuk ebből az egy számból is világosan kitűnik. Ezeknek a hatására írta Kovács Imre éles kritikáját Kővágó angol nyelvű (ez évben spanyolul is megjelent) könyvéről,57 amelyben kétségbe vonja állításait és Kővágó szerepét Bajcsy- Zsilinszky körül Demőiéhez58 hasonlította. Rosszindulatú Kővágónak a Nemzetőr 1963. július 15-i számában A modus vivendi keresése címmel megjelent cikke is, amely közel hozta őt a Magyar Szabadságharcos Szövetséghez. (Három oldal fénymásolatban mellékelve.) A jogászoknál tartott előadása hangvételében szintén eltért a Magyar Bizottság és annak Kovács Imre szárnya által képviselt álláspontjától. Ottlétem alatt főnöke felhívta figyelmét Reston nagynevű amerikai újságíró59 cikkére. Ezt fénymásolatban és magyar pere.) Kővágó és Nagy Ferenc valószínűleg olvasták a kéziratot, bár annak egy példányát Bodorék eredetileg Angliába juttatták ki. Szentiványi Bajcsy-Zsilinszkyné társaságából már korábbról ismerte Bodort, aki Bajcsy-Zsilinszky Nemzeti Radikális Pártjának főtitkára volt, és 1937-ben a két párt egyesülése után került az FKGP-be. 1945 után az NPP-hez csatlakozott, és kormánybiztosként a bukovinai székelyek áttelepítését irányította 1945-ben. Szentiványi beszervezése után 1960 augusztusában — utasításra — felvette Bodorral a kapcsolatot, eljárt az összejövetelekre, s feltehetően részt vett a európai föderációval foglakozó kézirat vitáján. ÁBTL 3.1. 2. M-22 879. Agócs István jelentése. Bp., 1960. szeptember 2. 55 Ullmann Györgyről, Ullmann Adolf bárónak, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójának a fiáról van szó. 56 Széchenyi György (1910-1984), író, újságíró. 1932-1944 között Zala vármegye aljegyzője, majd főszolgabírója volt. 1947-ben börtönbe zárták, majd internálták. 1957-ben az NSZK-ban telepedett le. 1958-ban a Politikai Fogoly c. lap felelős szerkesztője. Agócs István 1960. augusztus 29-i feljegyzése szerint Széchenyi György 1956 előtt a belső reakció elhárításával foglalkozó BM II/5-a alosztály hálózati embere volt. 1957 januárjában menekült el Magyarországról. ÁBTL 3.1. 2. M- 22 879. 57 Kővágó 1959-ben You are all alone címmel New Yorkban, a Praeger Kiadónál megjelent könyvéről van szó. 58 Demői Kocsis László (1903-1970), újságíró. 1946 és 1952 között a Kis Újság rovatvezetője, 1960-tól 1967-ig a Magyar Nemzet főmunkatársa. Demői Kocsis 1966-ban a Kossuth Könyvkiadónál Bajcsy Zsilinszky címmel megjelent könyve itthon és az emigráció körében kedvezőtlen visszhangot váltott ki, mert kozmetikázta a neves poliükushoz fűződő viszonyát, és indokolatlanul felnagyította saját szerepét. 59 Reston, James (1909-1995), újságíró, 1934-től — kisebb megszakításokkal — a The New York Times munkatársa. 328
