Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Források - Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre

Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre

szántóföldeket, erdőket. A tehéncsordákat elhajtották, eladták a vásáron, a nyert összeget pedig beszolgáltatták Nagyszebenbe a román Nemzeti Komitének. Az életben maradt lakosság nemhogy az adóját nem tudta kifizetni, de a saját megélhetését is bizonytalannak látta.

A Kemény-család több tagja is érintett volt ezen irtóhadjáratok következményeiben, hiszen birtokainak nagy része Alsó-Fehér megyében volt. Ifj. Kemény István báró, Alsó-Fehér megye volt főispánja, komoly kutatásokat végzett az események feltárása érdekében. 1849-1852 között összeállította a Fekete könyv címen ismert — hosszú ideig kéziratban terjesztett — munkáját, amelyekben ezeket az eseményeket feljegyezte.5 A következő politikus nemzedék tagjaként Kemény Gábor írta az első „történészi" összefoglalót az Alsó-Fehér vármegyei eseményekről, amely — érdekes módon — még a provizórium éveiben napvilágot láthatott.6

Kemény Pál (1793-1854) is fontosnak tarthatta ezen események megörökítését az utókor számára, hiszen tollat ragadott 1850-ben. Feltételezésem szerint az általam fellelt emlékiratnak ő a szerzője. Földbirtokos volt Malomfalván, de 1832-ben már a marosvásárhelyi Casino egyik alapító tagja, 1840-ben pedig a Református Kollégium felügyelő gondnoka. Bőkezű adományozó volt: 1825-ben saját szőlőtermésének tizedét ajánlotta fel a Református Kollégium tanárainak fizetése „feljavítására", 5000 váltócédula forintot adott a tanári nyugdíjalap létrehozására. A szabadságharc idején minden ezüstjét és ékszerét „a haza oltárára tette". 1848. november 5-én, amikor Joseph Gedeon tábornok bevonult Maros- vásárhelyre, az osztrákok elfogták, és túszként Nagyszebenbe hurcolták. Innen csak akkor szabadult ki, amikor Bem tábornok bevette Szebent.

Testvére, báró Kemény Ferenc (1795-1875) az erdélyi konzervatív politikusok csoportjához tartozott. 1822-ben a marosvásárhelyi Királyi Táblánál ülnök, majd 1829-ben a kolozsvári Főkormányszékhez nevezték ki. 1838-tól országos elnök és kancellár. 1843-ban a Református Egyházi Főtanács elnöke lett. Pálffy János szerint: „Eszes, ravasz ember. Az országgyűléseken nem csekély elővigyázat- és erőmegfeszítésre volt szüksége az ellenzéknek, hogy vele, mint elnökkel, ki az egész kormánypártnál több ésszel bírt, megküzdhessen."7

Kemény Ferenc személye azért érdekes e forrás kapcsán, mert az emlékirat tisztázati szövegén, amely a MOL P szekciójában található a Dessewffy-család levéltárában, az ő neve szerepel.8 Valószínűsíthető, hogy Kemény Pál, amikor befejezte művét, elküldte a testvérének átnézés végett, aki kiegészítette saját megjegyzéseivel. A tisztázati szöveg megtalálása nagy segítséget jelentett az eredeti szöveg nehezen olvasható részeinek a megfejtéseiben, valamint egy újabb szerző kiegészítő megjegyzéseit is tartalmazza. Ennek a személynek a kilétét homály fedi. A kézirat mellett ezen a helyen még további négy, erdélyi vo5 H„ 1903. Keletkezésére 1.: EÖTVÖS, é. n.

6 Kemény, 1863.

7 PÁLFFY, 2008.181.

8 MOL P 90 No. 5/b. Erdélyre vonatkozó iratok.

283