Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)
Közlemények „egyike a rendkívüli tehetségeknek és azoknak, kiknek jelleme olyan, mint a bronz, de nagyon boldogtalanok, mert nem ismerte a világot és az időt, amelyben élt." Olyan lett mint a Bastille-ban 40 évet élt fogoly, aki miután szabadult, sötét cellába vágyott, mert „már nem ismert senkit a világban és nem tudta magát senkivel sem megértetni".64 De vajon valóban így történt? Talán nem egészen. Ennek érzékeltetésére egyik magyar kortársának és képviselőtársának, gróf Gyulay Lajosnak a véleményét idézzük fel. 1848-ban nagyjából úgy vélekedett Murguról, mint Széchenyi, aki szerint „a magyarok ellensége volt, a szamarak kiszabadították", aztán, „a neve miatt Hora Gloska szerepét kell játssza".65 Gyulay pedig augusztus elején már szinte látta, hogy Murgu miként játssza ezt a szerepet: „Murgulyok, Papok, Buda etc. mind fanatikus oláhok, hogy az Isten áldja meg őket. Mikor lesz Magyarország kitisztítva ellenségeitől? Mikor fogják egymást megértve, az egy Magyarhont magukénak vallani, és magukat is magyaroknak nevezni. — Akkor mikor, a' nemzetiség harca el lesz dőlve mikor magasabb szempontból indulva, nem nemzetről hanem emberről lesz szó — addig ki kell halni a' mostani nemzedéknek — mü reá nem állunk, hogy egyebek legyünk magyarnál! — Mikor ez meg fog történni akkor is kérdés megmaradunk e magyaroknak! vagy valami újak leszünk, egy összebábelezett közös, egy nyelvet beszélő nép?"66 Augusztus végén Gyulay még dühösebb: „Murguj, Drágos, Román, Buda etc. a' szép pajtásai. Pap Sigmond oly szemtelen volt, hozzánk fordulva, szószékéből azt nyilvánítani, hogy mind fel kellene akasztani az erdélyi arisztokratákat. Lehetlen türelmet nem veszteni ily huntzfutok között. Mit vétett a szegény magyar nemzet, hogy annyi ellensége van? Oláh, német, tót, horvát, illír, mind megannyi keblünkben melegített kígyó faj, mely megérdemelné hogy utolsóig kiűzettessék országunkból, mint háládatlan kenyérevője."67 Kossuth Murgunak adott válasza után Gyulay így látta: ^Murgu és Pap Sigmond vannak benne ezen szövetségben. Utolsó, mikor Kossuth nyilvánítá, hogy adatok vannak kezében, ezen oláh lázítókról, színét elváltoztatta, ha addig igen, most már nem kételkedem hogy Pap Sigmond egy fő tényező ezen összeesküvésben. Nem a Szabadság szép heve buzdítja őket, — mely ellen nem lehet kifogás — hanem Bécsből mozdított reactionalis gazság emberei azok. Nem az oláh nemzet, hanem maguk érdekében fújják a' tüzet, melyjek] velők együtt, minket is veszélybe sodorjnak]."68 1849 márciusának derekán Murgu már el is játszotta szerepét: ,,A' nép maga, mint mindenütt ha fel van bujtogatva, és fanatizálva, eszközül szolgált nekiek, M Barit, 1870.131. 65 Károlyi, 1921.299., 349. 66 Gyulay, 2003.38. « Uo. 125. “ Uo. 135. 160
