Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények egyébiránt köteles a tisztújítást követő első közgyűlésen jelentést adni a munkájáról.246 A zempléni közgyűlésen a deputáció munkálatának három szegmense szolgáltatott komolyabb vitaalkalmat: a küldöttség jogköre, a pártoskodás definíciója és a vallási arány. Viczmándy János főszolgabíró a küldöttséget „jakobinus klubnak", Kelemen Sámuel táblabíró pedig „terroristáknak" nevezte, mert a főispán törvényes jogainak szűkítése mellett szerintük ezzel a rendek jogait is korlátozzák, s a hivatalra pályázók ezek után nem csak a főispán, hanem a küldöttség tagjainak a kegyét is vadászni fogják, azaz megkétszerezik a visszaélések alkalmát. Szentiványi Károly másodalispán szerint megalázó lenne hivatalt a küldöttségtől kérni: elég, ha a főispántól kérik, s a küldöttségnél csak bejelentik, mert a főispán állása magasabb. Fáy Ferenc247 táblabíró szerint viszont nem becsületes ember az, aki egy főispán ajtajánál hízeleg, de a rendek előtt szégyelli, hogy jelentse magát. A pártoskodás vonatkozásában szintén megosztott volt a közgyűlés. Kelemen Sámuel szerint a szabadság elnyomása nélkül nem realizálható a tervezet vonatkozó pontja. Buday András táblabíró ugyancsak kifogásolta ezt a pontot: szerinte egyrészt túl széles értelmezésre ad lehetőséget, másrészt a nemességhez beszédeket intézni nem lehet factió, mert nem alkalmaz kényszert, és az előírás korlátozná a szabad véleménynyilvánítást. A tisztválasztás pedig, úgy véli, mint alkotmányos ünnep magában foglalja, hogy az ember több ételt főz és vendégeket is hív. Báró Vécsey Pál concurrentialis (azaz nemesi, „járuléki") pénztárt állíttatna fel, amelyből az egybesereglő nemességet illendően meg lehet vendégelni, mert ez megelőzhetné az etetéssel-itatással való korteskedést, jóllehet azt nem biztosítja, hogy mindezt visszaélés és kicsapongás ne kövesse. A legélénkebb vita a vallás miatt folyt. A javaslat ellen voltak Buday András, Kelemen Sámuel, Vécsey Pál és Nyeviczkey József tiszti alügyész, mondván: polgári hivatalok kérdésében ne keverjék bele a vallást. A javaslat mellett Fekésházy Mihály tarcali kamarai ügyész, Nagy Lázár,248 Kolossy József,249 Matolay Gábor,250 Viczmándy János és a liszkai, illetve a monoki plébánosok szóltak. A többségi felkiáltás révén végül a közgyűlésen is átment a tervezet. A közgyűlés határozott még arról, hogy a főügyészt („az ügyvédi kar elnökét"), a levél tárnokot, a várnagyot és a csendbiztosokat „közbizodalmát kívánó tisztüknél fogva" a jövőben ne a főispán nevezze ki, hanem a rendek válasszák, a jegy2« MOL C 441837. F. 66. 8-9. föl. 247 Zemplén megyei táblabíró, 1828-ban összeíró-biztos, 1840-ben a megye országgyűlési követe. 248 Zemplén megyei táblabíró, ellenzéki politikus, ügyvéd, jogtudós. 1820-1824 között megyei má- sodalügyész, később a sárospataki Bretzenheim hercegi uradalom ügyésze. A sátoraljaújhelyi kolerabizottság tagja 1831-ben. 249 Zemplén megyei táblabíró, 1820-tól a sátoraljaújhelyi járás főszolgabírája, 1828-ban összeíróbiztos. 250 Zemplén megyei táblabíró, ügyvéd, a megyei ellenzék tagja. 118
