Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840

Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére

Az elfogadók közül két megye (Nyitra, Veszprém) óvást tett a főispáni önkény ellen, Nyitra pedig eleve csak átmeneti intézkedésként fogadta a rendeletet. Ha a kapott adatokat összevetjük a reformkori politikai földrajzzal, több érdekes megállapítást is tehetünk. A megyék pártállásának tipizálására Gergely András tett kísérletet az 1970-es évek közepén. Adatait nagyrészt Sándor Pál munkái nyomán és azoknak mintájára rendszerezte.175 Gergely András a földrajzi elhelyezkedés alapján történő csoportosítás mellett politikai színezet szerint három kategóriát állított fel: ellenzéki, kormánypárti és ingadozók. A megyék besorolásában a reformkori országgyűlésekre küldött követek (és követutasítások) pártállásának változója mellett alapvetően hangsúlyos szereppel az operátumok megyei véleményei bírtak. Az általa használt kategóriarendszer lényegében tehát a megyék reformhajlandóságát mutatja.176 Gergely Andrással nagyjából azonos időben, de francia nyelven Kecskeméti Károly tett kísérletet bölcsészdoktori disszertációjában hasonló politikai földrajzi és szociológiai szempontú vizsgálatra. A munka könyvalakban 1989-ben jelent meg franciául Rómában,177 magyar nyelven Vermes Gábor ismertette.178 Kecskeméti a reformkori országgyűlések összes lényeges szavazásán leadott megyei voksok táblázatba foglalásával (a négy reformországgyűlés összesen 65 szavazását vizsgálta meg) és a delegált követek pártállása alapján egy több kategóriás, több tényezős, valamivel finomabb rendszert alkotott. A vármegyéket alapvetően ő is három halmazba csoportosította (konzervatív-kormánypárti, ingadozó, liberális), de egy a kategóriákon belül is árnyaltabb, differenciált képet mutatott be, s ezt egy kiválóan használható térképes ábrán is szemléltette.179 Kecskeméti munkája tehát Gergely Andráséval szemben a vármegyéket a közjogi álláspont szerint rendeli az egyes csoportokhoz, s így a reformkor egészének szempontjából talán egy jobban használható viszonyítási rendszert ad.

Az elfogadók közül Esztergom és Nyitra megyék hagyományosan a kormány felé húztak, Veszprém pedig az ingadozó (de inkább konzervatív) megyék közé számított. A tisztválasztási normatívumot észrevétel vagy óvás emelése nélkül — mégis felírva — forrásaink alapján csak az egyébként ingadozó Krassó vármegye fogadta el. Zemplén a normatívum elfogadását részleteiben is rendkívül haladó tisztválasztási szabályzat kidolgozásával és elfogadtatásával kötötte volna össze, de Esztergomban is történtek kísérletek a rendelet ellensúlyozására a titkos szavazás részleges bevezetésével.

175 SÁNDOR, 1948; SÁNDOR, 1976.

176 GERGELY, 1974. Ezek eredményeinek összefoglalásaként: GERGELY, 1980. 695-696.

177 Kecskeméti, 1989.

178 vermes, 1994.

179 A vármegyék reformkori politikai arculatát összefoglalóan ábrázoló térképe: KECSKEMÉTI, 1989. 369., illetve Vermes, 1994. 443. A témáról újabban: Kecskeméti, 2008. 288-374. Különösen: 294., 312-315. A fontosabb szavazások adatsorai és elemzésük országgyűlésenkénti bontásban: 322-372. A négy országgyűlés politikai megoszlásáról összesítve: 373-374.

103