Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Soó s Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" jelölési listán a negyedik (utolsó) helyen megnevezett Almásy Lajos főjegyzőt támogatta. Miután Csáky a rendek conclamatiójából nem tudta megállapítani, ki kapott többséget a két jelölt közül, saját jogán úgy döntött, hogy Jekelfalussyra voksoltak nagyobb számban és őt hirdette ki első alispánnak. Csáky az Almásyt támogató, kisebb létszámú párt heves zúgolódása és kiabálása ellenére szilárdan kitartott döntése mellett és a rendek többségének tetszése közepette Jekelfalussyt ismételten megerősítette tisztségében. Ezt követően a főispán a másodalispán megválasztására kívánt áttérni, de az ellenzéki párt tagjai, akik az első alispáni voksolás eredményével továbbra is elégedetlenek voltak, ismét nagy lármázásba kezdtek. így az egyre fokozódó hangzavar megkadályozta Csákyt abban, hogy a restaurációt kellő rendben és eredményesen lefolytathassa. Hiábavalónak bizonyult mérsékletre és a tisztújító szék méltóságának és ünnepélyességének megtartására intő felszólítása is. Ezért Csáky egy órára felfüggesztette az építőszéket, hogy a rendek lecsillapodjanak. Ezt követően újra megerősítette Jekelfalussy megválasztását és a további kihágások, a botrányos és beláthatatlan következmények elkerülése végett a vármegyei magisztrátus többi tisztségviselőit — élve főispáni jogkörével — surrogatióval egyszerűen meghosszabbította hivatalaikban. Csáky ezek után visszavonult a vármegyeháza egyik termébe, hogy ott bizottságot nevezzen ki a megválasztott első alispán beiktatására. Erre azonban, tekintettel a kialakult feszült helyzetre, végül nem került sor. A beiktatást tehát Csáky kénytelen volt későbbre halasztani. Csáky, mintegy saját személyét és szerepét mentegetve, jelentéséhez magyarázatképpen hozzáfűzte: az építőszéken azért határozott Jekelfalussy mellett, mert egyrészt bizonyságot szerzett az őt támogatók szándékáról, másrészt pedig Jekelfalussy immáron négy évtizedes erkölcsileg tiszta és eredményes szolgálatával messzemenően kiérdemelte, hogy őt hirdesse ki a vármegyei magisztrátus első emberének. Az ellenzéki, Almásyt támogató párt megkésett követelését, ti. a törvény értelmében rendelje el a szavazatok egyenkénti összegyűjtését, azért utasította vissza, mivel az első alispán megválasztását már kihirdette és az új választás saját hitelességének s becsületének csorbítását jelentette volna. A főispán az ellenzékieknek azt a követelését, hogy a szomszédos Sáros vármegyének azokat a nemeseit, akik Szepesben is jogosultak voltak szavazni (mivel ott birtokokkal rendelkeztek), valamint az ottani tiszteletbeli esküdteket szintén vonják be a szavazásba, kategorikusan elutasította, s nem véletlenül. Ugyanis az Almásy-párt Sárosban számos hívet és támogatót számlált, közöttük olyanokat is, akiknek Szepes vármegyében nem voltak birtokaik, tehát a szavazásban nem vehettek részt. Az Almásy mellett felvonulók tábora minden esetben, midőn a Jekelfalussy mellett kiálló szónokok, a vármegye tekintélyes és érdemes férfiai szólásra emelkedtek, őket lehurrogta, lármájával szavukat elfojtotta. Az Almásy mellett kardoskodók magát Csákyt sem engedték szóhoz jutni. Midőn a jelölést folytatni kívánta, kiabálásokkal, lábdobogással és kardok zörgetésével minduntalan megzavarták munkájában. Annak ellenére tették ezt, hogy 97
