Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" lenségek, melyek Zemplén vármegye legutóbb lefolytatott restaurációját kísérték. Mi történt tulajdonképpen az országos visszhangot kiváltó építőszéken? Az eseményekről első kézből a vármegye főispánjának, gróf Eszterházy Józsefnek a helytartótanácshoz, illetve a nádorhoz küldött jelentéséből értesülünk. Eszerint, midőn a főispán a másodalispáni tisztségre kandidált személyek nevét felolvasta, nagy elégedetlenség és zavar támadt a választó karok és rendek soraiban. A választók egy része ugyanis, elsősorban az evangélikus vallásúak, szerfelett zokon vették, hogy az általuk támogatott személy, Szirmay Antal neve nem szerepelt a jelöltek között, mégis a főispánt megillető joggal és az érvényben lévő törvények szellemével ellentében őt akarták másodalispánnak kikiáltani. Ennek a pártnak a szószólója Lónyay Gábor, Ung vármegye főispáni helytartója volt. A nádor szerint Lónyay olyan tettre vetemedett, mellyel nemcsak méltóságának és betöltött hivatalának tekintélyét is lealacsonyította. Részint azzal, hogy a leghangosabban és felettébb méltatlanul Szirmay másodalispánná választását követelte. Részint pedig azzal, hogy jobban lássák és hallják őt, a közgyűlési teremben felállított asztalra ugrott. Csak a rendek tekintélyesebb tagjai által támogatott főispán álhathatosságának volt köszönhető, hogy „az evangélikus pártot" háttérbe szorították és az építőszéket rendben lefolytathatták. A nádor szigorú büntetés kiszabását indítványozta Lónyayra. Javasolta egyúttal, hogy mentsék fel őt főispáni adminisztrátori tisztsége alól, már csak annál az oknál fogva is, hogy Ung vármegye egyébként is, mivel távol eső vármegye, egy „törvényes és értelmes embert" kíván a maga élére.

2

7 A nádor indítványára a király utasította a magyar kancellárt, gróf Erdődy Józsefet, hogy tüzetesen vizsgáltassa ki az ügyet. Erdődy megállapította, hogy bár Lónyay valóban áthágta nemesi viselkedés írott és íratlan szabályait, de magatartása nem volt erőszakos és fenyegető. Az asztalra is azért ugrott fel, mivel előtte mások szintén ugyanúgy cselekedetek. Egyébként pedig védelmezte a restaurációs közgyűlés elnökségének a tekintélyét. Az ügyet megtárgyaló konferencián Erdődy és az Államtanács néhány tagja végül Lónyay mellett állt ki. I. Ferenc jóváhagyta a konferencia álláspontját és Lónyayt csupán figyelmeztetésben részesítette. Egyidejűleg utasította a főispánt arra, hogy küldjön jelentést Lónyaynak a restauráción elhangzott beszédéről.

2

8 A Zemplén vármegyei tisztújításon történt kihágások nyugtalanították a nádort, aki úgy érezte: a hasonló események elkerülése végett nemcsak előzetes intézkedések foganatosítására van szükség, hanem az építőszékek lebonyolítását, illetve annak módját is meg kell változtatni. Ennek érdekében egy újabb, a vármegyei tisztújításokkal kapcsolatos problémákat felvázoló, érdemi javaslatokat tartalmazó jegyzéket intézett felséges bátyjához.

2

9 2

7 Uo. 285. 2

8 Uo. 2

9 JNIIV. No. 66. 286-293. (Baden, 1820. július 30.). 73