Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" kozó vagy legalábbis azt támogató képviselők határozták meg. A hazafias érzelmű nemesi értelmiség hiába emelte fel szavát az „alnemesség"-nek ez ellen a közéletet befolyásoló szerepe ellen, és hasztalan próbálta tőle „mint tudatlansága miatt illetéktelenektől" mind a vitagyűléseken megvonatni a szavazati jogot, amely ius votisandi-val az alsó nemesség a tisztépítő székeken kívül lényegében véve nem is élt. A kormányzat viszont 1818., illetve 1819. évi rendeleteivel éppen ezt a szavazati jogot biztosította a többségében vagyontalan alsónemesség számára, amelyet az udvar így „állandólag megnyertnek s kénye szerint felhasználhatónak hitt a maga czéljára".

1 Horváth úgy vélte, a bécsi kabinet mindezt könnyen megtehette, mivel a rendi alkotmány művelt védelmezői vagy „kislelkűleg visszavonultak" vagy számukban annyira megfogyatkoztak, hogy a kormányzatot támogató párt, mely szavazatainak többségét a félrevezetett tudatlan „alnemességben toborzá", a vármegyei közéletben könnyen felülkerekedett. A kormánynak továbbá az a törekvése, hogy a vármegyei tisztikar legtekintélyesebb személyiségeit, és az ún. „legbefolyásosabbakat" hiúságukra és személyes érdekeire apellálva vagy ígéretekkel, címek és tisztségek adományozásával a maga oldalára vonja, a következő időkben nem volt lehetetlen. A kabinet oldalára állítottak pedig önzéstől vezettetve mindent elkövettek annak érdekében, hogy az alsó- és kisnemesség soraiból saját tisztviselői tekintélyükkel rábeszéléssel, meggyőzéssel, a szóban forgó ügyek elferdítő értelmezésével és egyéb fondorlatos, fortélyos eszközökkel „annyi szavazatot nyerjenek, mennyi a többségre megkívántatott".

2 Horváthnak ez a lesújtó, mind Béccsel, mind a vármegyei konzervatív nemességgel szemben megfogalmazott, már-már egyoldalú és sarkított kritikáját jó negyedszázaddal később teljes mértékben osztotta Ballagi Géza. Ballagi szintén úgy vélte, hogy a bécsi kormányzat politikai befolyása elsősorban a vármegyékben érhető tetten, ha azokban olyan egyéneket segített a magisztrátusi tisztségekbe, akikkel „tetszése szerint elbánhatott". Sőt, Ballagi Horváthnál is élesebben fogalmazott, amikor kijelentette: az udvar vármegye-politikájának éppen „ez a tartalma; eszközei pedig a zsoldjában álló degradált egyének". Mit jelent ez most már Ballagi eléggé sajátos értelmezésében? Nem mást, mint azt, hogy az udvar bevonja, illetve érdekeltté tegye az alsó- és bocskoros nemességet a vármegyei közéletben. Tehát azt a nemesi réteget, mely mind anyagi helyzete, társadalmi állapota és szellemi színvonala miatt nem volt érdekelt a vármegyei közgyűlések látogatásában, illetve az ott tárgyalt ügyek megvitatásában.

3 A kabinet továbbá szánt szándékkal félreértette a nyilvánosság elvét, azaz az 1723:48. törvénycikkben előírtakat, ti. a „jó rend megköveteli, hogy a vármegyék az ügyeket nyilvánosan és kellő mérséklettel tárgyalják meg". Ballagi szerint ez nem azt jelentette, mint amit a kabinet gondolt: azaz a közgyűléseken résztve1 HORVÁTH, 1864.1. 26. Hivatkozik rá KÓSA, 2001.173. 2 HORVÁTH, 1864.1.27. 3 BALLAGI, 1897. 77. 67