Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához
Schramek László Péter: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához A számadások ellenőrzésére vonatkozó bejegyzéseket is szép számmal lehet találni a megyei közgyűlési határozatok között. 15 1 A Helytartótanács adóigazgatási tevékenysége feltáratlan, de az 1772-től országosan egységes dicakulcs bevezetésében nagy szerepet játszhatott. Összegzés Az 1730 körüli megyei adóügy helyzetének vázlatos áttekintése is igazolja, hogy e kérdésre vonatkozó eddigi ismereteink meglehetősen hiányosak, és a rendszer pontosabb működésének feltárása további kutatást igényel. A dicális, azaz vagyoni, jövedelmi, valamint népességi elemek figyelembevételével kialakított adórendszer az 1690-es években terjedt el az ország számos vidékén. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1707-től a kuruc állam kötelező jelleggel honosította meg a közteherkivetés e módját. A szatmári béke után a megyék hatáskörébe került vissza az adóügyi kérdések szabályozása, amelyek keresték az adóztatás legalkalmasabb módját. A tisztviselők erőfeszítései arra irányultak, hogy elkerüljék a dicális keretek között nélkülözhetetlen összeírásokat, mivel azok hosszú ideig tartó munkát jelentettek a tisztikarnak, emellett a lakosság folyamatosan letagadta vagyona egy részét. Ezért a megyék 1730 körül legalább négy eltérő rendszerben vetették ki a jobbágyokra a köztartozásaikat dicák, házi porták, házi porciók vagy pl. lakosságszám szerint. Több megye is az 1715. és 1720. évi országos összeírások eredményeit figyelembe véve alakította ki új adóegységeit. Pest megye pedig olyan speciális rendszer bevezetésére tett kísérletet, amelynek során a nádori portákat próbálta meg tényleges tartalommal megtölteni. E kísérlet végül kudarcot vallott a megyére jutó portaszám emelkedése miatt, ezért a megye visszatért a dicális szisztémához. Az adókulcs 1772. évi egységesítése szűkítette a megyék adóigazgatási autonómiáját. A megreformált dicális adórendszer egészen az 1848. évi polgári forradalomig maradt érvényben. A portális keretek között nem adóztatható rétegeket a megyék már aló. századtól kezdve saját szempontjaik szerinti taksa fizetésére kötelezték. Különösen a felszabadító háború idejétől kezdve a törvényhatóságok megpróbáltak minél szélesebb rétegeket bevonni a közteherviselésbe. Ez azt jelentette, hogy a korábban adómentes rétegek — földesúri ispánok és más alkalmazottak — részben vagy egészben elvesztették ezt a kiváltságukat. Az összeírásokat a törvényhatóságok a szűkszavú magyar törvényeknek megfelelően a települési elöljárók kikérdezésével hajtották végre, de így a folyamatos adóelkerülési törekvések miatt az adószedői hivatalok téves adatok alapján dolgozták ki a községi adókivetést. A rendszer másik problematikus mozzanatát a kettős adóztatás jelentette. 15 1 Uo. IV/1. Trencsén megye, 1615. 143.; Uo. II/l. Ung megye, 1712. 378.; Uo. IV/1. Nyitra megye 1726. 711. 57
